Perczelné Kozma Flóra: Protestantizmus és unitarizmus (Székelykeresztúr, 1904)
9 — magyar typusáról tesz tanúbizonyságot egyházunk akkor, midőn templomunk, egyletünk vendégszeretőm nyitva áll minden felekezet, minden nemzet fiai számára! Egyletünknek is minden törekvése, minden működése oda irányul, bogy templomunkban minden liberális színvonalon álló, mysticzizmustól ment vallásos eszmét, bármily felekezethez és nemzethez tartozó egyén bátran hirdethessen! Mert jól tudjuk és érezzük, hogy e törekvésünkkel bizonyítjuk be legjobban, hogy mint a teljes szabadság és felvilágosodottság előharczosai mi nem csak magyarok, hanem valóban unitáriusok is vagyunk és egyházunk, egyletünk, eszméink minden tekintetben megfelelnek a kor szellemének és kívánalmainak. Mert valamint az ős protestantizmus hatalma és imponáló ereje tagadhatatlanul a következetes szilárd' és hajthatatlan megállapodás — ugyanúgy szolgál az unitarizmus erősségéül a folytonos fejlődés, folytonos haladás / Hogy miként a szabadlevegőben élő, lánczától megszabadult madár is arra használja fel szabadságát, hogy minél merészebben, minél magasabbra, folyton fölebb és fölebb szálljon — ugyanúgy emelkedjék az unitarizmus is fokról-fokra fölebb, az „Isten országa“ felé. Erre „Egy református keresztyén“ név alatt megjelent a következő „Válasz“, melyet egész terjedelmében azét idézünk, bogy e „Válasz“ könnyebben megérthető legyen, „Bár az előttem fekvő értekezés írója nem mondja ki világosan, hogy művét azért aija ki, hogy az mint egy kérdés állíttassák a protestáns társadalom elé^ melyre ő választ vár, azért én reám annak elolvasása mégis azt a benyomást tette, hogy az unitárius asszonnyal szemben, a ki megállapítja és kifejti a Protestantismus és az unitarismus közt levő különbséget, kiterjeszkedve annak részleteire is, de, nagyon természetesen, nem evangéliumi, hanem unitárius világításba helyezve őket, lehetetlen, hogy a reformátusok kiiziil is ne szólaljon föl egy hang, hogy a Krisztus evangéliumának világossága mellett fejtse ki és magyarázza ezt a különbséget. En, a ki teljes telkemből Szent-Háiomság-hivő vagyok, abban a hitben Írom meg e választ, hogy a Szent- Lélek-Isten az, a ki arra indít, hogy bátran és határozottan rámutassak ebben a hitközönyös világban a protestantismus erősségére, nemcsak az unitarismussal szemben, hanem magában a protestáns egyház kebelében levő bajokkal és veszélyekkel szemben is, melyek mind onnan erednek, hogy nem támaszkodunk eléggé erre az erősségre, nem ragaszkodunk eléggé hozzá, hanem eltávolodunk tőle. E válasz tehát nem annyira hitvita akar lenni, melylyel az unitáriusokat támadom, hanem jnkább a magam hitfeleinek építését és erősítését ezélozom, fölébresztve sokaknak lankadt, sőt alvó figyelmét arra, milyen nagy, megbecsülhetetlen erő az, melyre a mi protestáns egyházunk s abban minden egyes hivő támaszkodhatik, ha igazán fölismeri és érdeme szerint méltányolja ezt az erőt.
