Perczelné Kozma Flóra: Protestantizmus és unitarizmus (Székelykeresztúr, 1904)
— 4 — Mert valamint a protestantizmusnak rendeltetése, hivatása a következetes ragaszkodás azokhoz a traditiókhoz, melyeket a két hajthatatlan szilárdságit reformátor örök időkre letótemónyezett számára, szinte egyházaikba lehelve, egyéniségüknek határozottságát, hajthatatlanságát, épen erre építve a protestantizmusnak megingathatlan Sionját — ugyanúgy rendeltetése az unitarizmusnak a folytonos fejlődés és haladás, ha az is következetesen hű akar maradni nagynevű magyar reformátorához, ki maga lévén a megtestesült haladás, minden dogmát, minden egy helyre bilincselő hagyományt feleslegesnek tartva, egyedül a tökéletesedés utáni törekvést kötötte ki egyszersmindenkorra egyháza számára. Természetesen ebből az következett, hogy a két irány, bár lassan, de mindég jobban és jobban távolodott el egymástól. Ezek a gondolatok vezettek engem arra az elhatározásra, hogy megpróbálom egy kis felolvasás alakjában külön választva ismertetni mindkettőt, hogy a mennyire csak gyenge erőmtől tellik rámutathassak tanaiknak és tulajdonságaiknak, legcsekélyebb különbségeire is, igazságosan és egyformán méltányolva ngy a protestantizmus, mint az unitarizmus erősségeit. A protestantizmus Istene — Luther és a többi vele egy nézeten levő reformátorok helybenhagyása folytán — a keresztényéig zömének imponáló, hatalmas Istene: a csodás Szentháromság; az Atya-, Fiú- és Szentlélek-Isten. Egy és mégis három, három és mégis egy — emberi gyarló észszel fel nem fogható ugyan, de nindenesetre nagy és mély benyomást tesz !iz emberi lólekre és fantáziára. Az az őskeresztény Isten, ki már a második, harmadik zázadban kezdett a hitviták tárgya lenni; ki az ó-testamentumian még haragvó és büntető úr, mig az uj-testamentumban már a kiengesztelődött szerető atya, kinek egyszülött fia saját „ón“-je •altja meg és oldja fel vére hullásával az átok alól a világot. Az unitarizmus Istene, szintén őskeresztény Isten, — de csak ; z az egy eilen szellem, kinek ma már kiszabott formát, meghatározott alakot, kijelölt helyet nem mer adni senki.... csak a verseién énekli meg a költő, müveiben dicsőiti az iró, a természetben ; ámulja a természettudós, az emberi lélekben kutatja a philosopkus — és ha soha kathekizmust nem tanultunk volna, a sziveinkben ■ezzük mi unitáriusok. Hatalmas benyomást keltő és keresztény . fenség mind a kettő, — de azért a kettő közötti különbséget Itagadni nem lehet. A protestantizmus üdvözitője a mythos impozáns és költői -zépsógü Krisztusa, ki az Istenség magas trónjáról szállt le a i leire, hogy vére ontásával: halálával váltsa meg egy és minden' urra a magától tehetetlen világot. A valóságos Isten, ki maga zenved martyrhalált az emberek iránti szeretetből! A modern unitarizmus megváltója ma már csak az a magasra t rő valóságos ember, ki egyedül becsületes törekvésével, rendit-
