Perczelné Kozma Flóra: Protestantizmus és unitarizmus (Székelykeresztúr, 1904)

— 16

Hogy ne vegyem névtelen keresztyén bírálóm türelmét sokáig igénybe, a mennyire lehet iparkodom csak röviden reflektálni az ellenein, illetőleg egyházam ellen felhozott vádakra. Először is azt mondja keresztyén ellenfelem, hogy mi unitáriusok szeretjük a protestantizmus és unitarizmus közötti különbséget kicsinynek feltüntetni, pedig az óriási nagy; ha figyelmesen olvasta volna el czikkiró kis felolvasásomat, bizonyára észre vette volna, hogy éppen ón is azt a nagy különbséget igyekeztem minden tételnél kimutatni. Hogy ennek daczára azt merészeltem mondani, hogy a fundamentum mégis egy, azt, engedőimet kérek, de most is merem állítani, mert a XX. században nem állíthatja — elvei megtagadása nélkül — a szabadelvű protestantizmus azt, hogy az az irány, az az egyház, mely mindig Jézus élete, parancsai, útmutatásai szerint működött, küzdött, emelkedett és mindig általános emberszerertetet hirdetett, nem áll krisztusi alapon csak azért — mert Jézust mint útmutató mesterét és nem mint Istenét tiszteli!

Azt mondja vádlóm, hogy az az általam említett „fölfelé“ és „előre“ törekvő jézusi szellem, az embernek „szabad akarata“, „önnön ereje“, ambitiója — gyenge, ingatag, veszendő, sőt nem is létező fundamentum! Mert nézete szerint azon állításom, miszerint a keresztény „eszme“ az a felemelő erő, mely az embert megmenti a bűntől, mélyre sülyedóstől, kétségbeeséstől, nem egyéb ..hin ábránd"-nál. Engedőimet kérek, de ezen állítást szinte megdöbbenéssel olvastam ; ón csak egy tudatlan asszony vagyok, de ilyesmit nem mernék az emberiség és a kereszténység szemébe mondani!

Csak embernek tartom Jézus Krisztust, de arra az eszmére, melyet ő indított 2000 évvel ezelőtt útnak, arra az eszmére, mely azóta nemcsak hogy el nem tudott enyészni, hanem betölti az egész mindensóget és átmelegiti az egész világot, amely ott bujkál, (de nem mint „paradicsomi kígyó“) faj- és vaMáskülönbség nélkül „a lelkek legmélyén“ — arra az eszmére ismétlem én nem merném azt mondani, hogy ,,nem létező fundamentum''1! Hanem tisztelem és szeretem szivemből azt a szabadelvű egyházat, mely bátran és őszintén ki meri mondani, hogy éppen csakis ez az „eszme“, a testvériség, a* humanitás, a tökéletesedés, az emelkedés eszméje az az egyedüli fundamentum, melyre minden faj és nemzet felépítheti egyházát és bármily néven nevezze azt — krisztusi lesz az alap és Krisztusé lesz a győzelem!

Az ilyen irány, az ilyen egyház azután Valóban ama „láthatatlan egyházon“ munkálkodik, melyről névtelen ellenfelem tesz említést. Hanem azt mondani a törekvő, dolgozó, önerejéből küzdő és mind e jó törekvésért „■üdvösséget“ reménylő szegény embereknek, hogy álljatok meg, fogadjátok el előbb a válságtant, az „ingyen kegyelmet", legyetek „keresztyének“ és akkor, ha esetleg alábbszáll is ambitioktok — czikkiró szerint — „minden kivívott érdem nélkül is“ biztos czélhoz értek, engedőimet kérek, de ez a tanács igazán nem a ..láthatatlan egyházhoz“ vezet! És móltóztassók csak komolyan gondolkodni, vájjon így érthette Jézus Krisztus az evangelizálást ? !

\

A