Perczelné Kozma Flóra: Eszménk az egyházi életben (Budapest, 1904)
6 házi válaszfalakat s helyébe Krisztus valóságos evangéliumát: a testvériséget és szeretetet állítja. Az első csak egy adósság a múltért, melylyel a legkisebb egyház hívei kívánnak adózni a vett jókért. A másik azonban az én felfogásom szerint már a humanitás nagy munkájához tartozik, melyet a jövő emberiség számára is munkálunk. A mi az első pontot illeti, bizonyára sokan úgy gondolkodnak, hogy nem igen van már szükség a mi úgynevezett „elégtételt" nyújtó munkánkra, mert hisz a kereszténység dicsősége meg van már rég a mi beavatkozásunk, a mi egyházunk és egyleteskedésünk nélkül is alapítva. Hála Istennek, körülbelül igazuk is van; de azért, ha végignézünk társadalmunkon, lehetetlen hogy ennek daczára lépten-nyomon észre ne vegyük, miszerint épen a legfelvilágosodottabb, legintelligensebb és tudományosabb világban, hol Jézus eszméi talán épen a legdicsőbben és legfenségesebben érvényesülnek — az elért eredmény nem mint Jézus vallása, nem mint keresztény munka szerepel. Mintha csak a tudományokért és általános humánus czélokért küzdők szinte attól tartanának, hogy ha erősen keresztény alapot hirdetnek, talán még az ő nagy munkájuk is felekezeti munkává degradálódik ! Viszont ha egyik vagy másik nem csak bátor, hanem egy eszményt is képviselni akaró harczos Jézus nevét meri e küzdelembe vinni, legtöbbször maga a hivatalos kereszténység protestál ellene! Mert valljuk csak meg őszintén, mit nevez tulajdonképen keresztény munkának a keresztény világ? Egyrésze a klerikálizmust és a bigottságban dolgozó munkát, másik része a theológiához való hűséges ragaszkodást és csak azon jótékony munkát, mely e kereten belül történhető. Nagyon természetesen ezek a törekvések, ezek a munkák, bár egyes czélok elérésére hasznosak és elismerésre méltók lehetnek, de a valódi nagy munkát tervező, áltálános érdekeket szolgáló tudományosan képzett, liberálisan gondolkodó világ előtt valami nagy mérvben nem imponálhatnak. Csakis a szabadelvű kereszténység, a modern
