Balázs Mihály (szerk.): Heltai Gáspár imádságos könyve (1570-1571) - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 5. (Kolozsvár, 2006)
Hétfőre való dicsiretek és imádságok
Hétfőre való dicséretek és imádságok 83 ható és felséges Istenünknek, a mennynek, földnek és mindeneknek töremtőjének ellene, hanem az ő felséges méltóságának dücsöségére vagyon, mint Szent Pál a nagy apastol műnket tanított Fii 1 [25]. Ezokáért hálákat adok teneked, felséges és kegyelmes megváltóm, hogy a mü kegyelmes Istenünknek és teremtőnknek öröktől fogva való végezett szentséges tanácsának és annak üdvösséges akaratjának engedelmes voltál. És midőn az Istennek, a te mennyei Szent Atyádnak isteni felséges és méltóságos formájában volnál, mindeneknek mindenható Ura és örökese, isteni kazdagságokkal kazdag(!), megaláztad magadat az ő atyai keze alá, és mindenben engedelmes lőttél őneki, mind szinte a szidalmas kereszten való haláláig, és azon kiontotatt drágalátos véredet, és megholtál mü érettünk, mely te szidalmas haládoddal eleget töttél az igaz és felséges Istennek a mü adósságunkért, az egész emberi nemzetnek bűnéért, és az örök veszedelemből olyan nagy drága váltó kénccsel megváltottál, és megszabadíttottál műnket [Fii 2,5—9]. És ekképpen a sötütségeknek fejedelmének, a kegyetlen ördegnek rabságából megváltván és megszabadítván műnket új népévé teremtöttél műnket a mü kegyelmes Istenünknek, a te mennyei Szent Atyádnak, hogy immár az ő saját megszenteltötett népei vagyunk, kik mostan is, noha ez gonosz világban nagy nyomorúságokban forgünk, szent városnak és mennyei Jeruzsálemnek neveztetünk. Kicsoda győzne eléggé dicsírni, felmagasztalni és dücsöíteni tégedet, ó felséges és áldott királyunk ennyi szántalan sok jótétidért? Kicsoda győzne végére menni a te kimondhatatlan nagy szeretetednek, mellyel megszerettél műnket? Százezer nyelv sem volna elég hálaadásokra ennyi sok jótétidért. Mert te igaz lévén megholtál mü érettünk, a hamisakért. Nagyobb szereted!!) nem lehet, mint hogy valaki halálra adja magát az ő barátiért [Jn 15,13]. De te kegyelmes Istenünk ebben megmuttatad a te kimondhatatlan nagy szeretedet!!), hogy nem barátidért holtál meg, hanem ellenségidért. Mert midőn mü még bűnesek
