Balázs Mihály (szerk.): Heltai Gáspár imádságos könyve (1570-1571) - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 5. (Kolozsvár, 2006)
Bevezető tanulmány
Bevezető tanulmány 37 zethető vissza Habermann Gebetbüchleinjének németjére, tehát innen csak Heltain keresztül vezetett út a lőcsei kiadványhoz, így tehát szinte bizonyosnak tekinthetjük, hogy ezek a német nyelvű eredetire visszavezethető szövegek Heltai magyarításában kerültek be a lőcsei imádságos könyvbe.38 Természetesen fölvethető, vajon az 1570-ben, vagy 1571-ben Kolozsvárott megjelent példány jutott-e el Lőcsére? Nem logikusabb-e egy esetleges későbbi kiadásra gondolnunk? Mivel az 1570-es évek elejétől a 17. század végéig az unitárius könyvkiadás erős korlátok közé volt szorítva, nincs is nagy választék a számba jöhető kiadványokból. Sajnos azonban még az esetleg megjelent nyomtatványokból sem maradt ránk példány, így mára elveszett az a Jakab Elek adományozó kedvéből Székelykeresztúrra került 1624-ben Kolozsvárott megjelent imádságos könyv is, amelyre mint Heltai szövegeinek közvetítőjére elsősorban gondolhatnánk.39 Az elmondottak alapján persze nem csupán újabb Heltai szövegekkel gazdagodtunk, hanem kiegészítő információkhoz jutottunk imádságos könyvének tartalmára vonatkozólag is. Mivel az újabb szövegek közül négynek az eredetije Habermann 38 Nem tekinthetem feladatomnak az eszmei és intézménytörténeti háttér vizsgálatát. Csupán annyit jegyzek meg, hogy feltűnően sok kolozsvári nyomtavány újrakiadására került sor Lőcsén ebben az esztendőben: Enyedi Gisquardus és Gismundája (RMK I 1306) mellett kiadták Görcsöni Ambrus Mátyás királyról írott ismert históriáját (RMK 11307), valamint az unitárius Szentmártoni Bodó János Mária Magdolnáról írott históriáját (RMK I 1311). 39 Kevésbé tartom valószínűnek, hogy kézirat került el Lőcsére. A kényszerűen kéziratban terjesztett unitárius imádságirodalom persze még feldolgozatlan, s így nem tehetünk végleges megállapításokat. Jó néhány 17—18. századi imaösszeállítás átnézése azonban nem hozott eredményt, illetőleg úgy tűnik, hogy a 17. század második felében már újabb szövegek alapján imádkoztak az unitáriusok.
