Balázs Mihály (szerk.): Heltai Gáspár imádságos könyve (1570-1571) - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 5. (Kolozsvár, 2006)

Bevezető tanulmány

Bevezető tanulmány

21

szól, miképpen alázta meg magát a kereszten Krisztus. Oly módon képes tehát Heltai teológiai okoskodás nélkül átalakítani a szöveget, hogy annak befejező része sem veszít intenzitásából, s a némettől eltérő záróformula a magyarban talán az eredetit a megformálás hatásosságában még meg is haladó szöveg végére tesz pontot.

Habermann híres Betbüchlein-)e Kolozsvárott született átdolgozásának egyik sajátossága tehát az, hogy határozottan és egyértelműen, s kulcsfontosságú teológiai részleteket meggondolt módon átformálóan antitrinitárius szellemű. Ez a művet kolozsvárivá tevő aktualizálás azonban valamivel rejtettebben ugyan, de további mozzanatokban is megragadható, sőt azt is mondhatnánk, hogy ez a töredékes mű olyan magyar nyelvű szövegrészieteket tartalmaz, amelyek szinte egyedülállóan vallanak arról, hogy a szorosabban vett antitrinitarizmussal összefonódva jelentkező teológiai és szociáletikai nézetek miképpen válhattak a mindennapi anyanyelvű kegyességi gyakorlat részévé. E kérdéskör körvonalazásához azonban elengedhetetlen, hogy legalább néhány szóban bemutassuk a német nyelvű eredetit, összehasonlító igénnyel vegyük számba azokat a kísérő szövegeket, a modern irodalomtudósok által paratextusoknak nevezett egységeket is, amelyek a német és a magyar kiadványban olvashatók, s feltárjuk, mi is az a szövegkorpusz, amely Heltai művéből ma rendelkezésünkre áll.

Az 1516-1590 között élt Johann (Avenarius) Habermannt a lutheri ortodoxia rendíthetetlen, megingás nélküli, ám ugyanakkor a mindennapos teológiai polémiáktól élete nagyobbik részében távolmaradó képviselőjeként tartja számon a szakirodalom. Az életmű egészére nagy befolyással lehetett, hogy a szülővárosában, a csehországi Egerben, majd a prágai egyetemen lefolytatott tanulmányokat, s a reformációhoz csatlakozást követően, az 1540-es évek elejétől mintegy más fél évtizeden keresztül lelkészként teljesített szolgálatot. Eruditus pap volt