Ferencz József: Unitárius Káté tekintettel a konfirmációi vallástanításra (Kolozsvár, 1948)
Második rész: Az Új Jézus által rendelt vallásos szertartások
89 Ságunkért élt, szenvedett s ezért magát feláldozni is kész volt; 3- szor: szeretettel és jóindulattal kell viseltetnünk embertársaink iránt, kikkel együtt mind azon mennyei Atyának vagyunk gyermekei s azon egy célra hivattunk. Akit megsértettünk, azzal kibékülni s aki minket sértett meg, annak megbocsátani kötelességünk; 4- szer hibáinkat, bűneinket meg kell ismernünk s azokat megbánva, megsíratva, fogadást kell tennühk, hogy szívünk tisztaságát a jövőre jobban megőrizzük, hibáinkat elhagyjuk s ezen szent szándékunkban való állhatatos megmaradhatásra Istentől erőt és segedelmet kell kérnünk. Ezek együttvéve teszik a magunk megpróbálá6át, mely nélkül hiában való az Úr asztalához való járulásunk; mert meg van írva: próbálja meg minden ember magát és, úgy egyék abból a kenyérből és úgy igyék abból a pohárból; mert aki eszik és iszik méltatlanul, ítéletet eszik és iszik magának. 1, Kor. 11, 28. Ami a külső készületet illeti, erre nézve jegyezzük meg, ha soha Isten a külsőre nem tekint, mindazáltal az illendőség úgy hozza magával, hogy az Úr asztalához csinosan és tisztán felöltözve járuljunk: mert a magunk elhanyagolása, a tisztátlanság nem a szegénységnek, hanem a restségnek következése s ettől óvakodnunk kell. Továbbá a rend megtartása tekintetéből tudni kell, hogy miután a pap az Úr asztala mellett mondott beszédét és könyörgését elvégezte, a férfi renden levők annyian, amennyien kiférnek, rendesen elől az öregebbek és tisztesebb emberek kimennek a templom piacára s ott egymás mellett sorban megállnak. Ekkor a pap rendre mindenkinek kenyeret ád, mit jobb kézzel szokás elvenni és az így elvett kenyeret meg kell enni; azután viszi a pap a poharat s azt megfogva, abból mindenki iszik. Mikor a pap már mindenkinek, akik egyszer kiállottak, kenyeret és bort adott, ekkor egy rövid imádságot mond s ezzel ki-ki zaj és tolongás nélkül visszamegyen az előbbi helyére.
