Ferencz József: Unitárius Káté tekintettel a konfirmációi vallástanításra (Kolozsvár, 1948)
Bevezetés
5 bözik, mert gondolkozni, érezni és ítélni tud. Emlékszik a múltra, gondol a jövőre; érez örömet és bánatot, különbséget teszen a jó és rossz között. Minthogy ezt a különös munkásságot a léleknek tulajdonítjuk, ezért azt szoktuk mondani, hogy az ember okos lélekkel felruházott lény. Azonban tudjuk, hogy még egy virágot is ápolnunk kell, hogy szépen kifejlődjék; hasonlóképen lelkünk is folytonos mívelést igényel, hogy rendeltetésének megfeleljen s valahányszor lelkünket gyarapítjuk, annak míveltségét mozdítjuk elő. A lélek mívelődésére ennélfogva a -tudományok minden nemei befolynak. Ezt eszközük a vallás tanításai is. Ezeknek főleg az a céljuk, hogy az Istenhez való viszony érzetének ápolása által az emberben a kötelességérzetet fejlesszék s ezáltal keblébe békét, nyugalmat és boldogságot leheljenek az élet minden körülményei között. S csakugyan a vallásos ember, aki az Istent ismeri, szereti és féli, ezáltal arra ösztönöztetik, hogv embertársait is szeresse s úgy bánjék velők, mint ő kívánja, hogy vele mások bánjanak. Ha szenvedés éri, békén hordozza, tudván, hogy mind a jó, mind a rossz Istentől jő; sőt a halállal szemben sem retteg, mert a földi élet után még egy más életet is reményi. 5. E szerint szükséges-e a vallás az embernek? A vallás célja nyilván mutatja, hogy az embernek arra elkerülhetetlen szüksége van; de ezt mutatja az is, hogy a történelem bizonyítása szerint nem volt soha nép, melynek vallása ne lett volna. Az a tény, hogy a történelem tanítása szerint minden népnek volt valamely vallása s az emberek mindig hitték azt, hogy van Isten, az ő léte mellett bizonyít. Igaz ugyan, hogy az emberek téves nézetekben is megegyezhetnek. Példa erre az, hogy nagy ideig az emberek közönségesen azt hitték, hogy a nap forog a föld körül, mig a tudománynak sikerült az ellenkezőt be
