Ferencz József: Unitárius Káté tekintettel a konfirmációi vallástanításra (Kolozsvár, 1948)
Bevezetés
15 Ami Németországban Luther, ugyanazt tette Svájcban. vele csaknem egy időben Zwingli Ulrich, zürichi pap. Zwingli hasonlóképen kikelt a bűnbocsátó cédulák árulása ellen. És neki is sikerült a svájciak nagy részét pártjára vonni. De ez a két nagy férfi, kiket hitújítóknak, reformátoroknak neveznek, szintén meghasonlott az úrvacsora kérdésében. Zwingli még Luther előtt meghalt s helyébe Kálvin János genfi pap lépett a svájci reformáció élére. Sokan lettek követői, akiket helvét hitvallásunknak, legújabban csak reformátusoknak neveznek. Az eddig elősorolt vallásfelekezetek mind meghonosultak volt már a magyar nemzet kebelében is s annyiban mindnyájan megegyeztek, hogy az Istent lényegében egynek de személyében háromnak hitték ú. m. Atya, Fiú és Szentlélek Istennek. Ezt a tantételt, melyet közönségesen szentháromságnak neveznek s amely Krisztus után csak a negyedik században lön megállapítva, többször és többen megtámadták. Különösen a reformáció alkalmával mindjárt tekintélyes férfiak emeltek az ellen szót. Nevezetesen 1546-ban Olaszhonban egy Socinus nevű hittudós és társai a szentháromságot a szentírással ellenkezőnek állították lenni s azt tanították: hogy az Isten mind állatjában, mind személyében csak egy. De ezt a tant Oiaszhonban nem sokáig lehetett hirdetni, mert akik ezt hitték, mindazokat halálra ítélték, vagy az országból kiűzték. A kiűzöttek, amerre lehetett menekültek. Közülök legtöbben Lengyelországba mentek, ahol tanításaiknak kezdetben szép sikere volt. 1579-ben több mint 300 egyházközség volt Lengyelországban, amelyek az egy személyű Istent vallották ; de követői később onnan is száműzettek. Végre eljutott e tan Erdélybe, a testvéri szeretet és vallásos türelem szép földére is, ahol állandó gyökeret is vert magának. Erdélyben ugyanis abban az időben egy nevezetes férfi, ékesen szóló pap, az Isten személyi egységének hitétől áthatva, azt 1566-ban nyilván hirdetni kezdette
