Ferencz József: Unitárius Káté tekintettel a konfirmációi vallástanításra (Kolozsvár, 1948)
Bevezetés
13 Ami ezen vallások előállását illeti, ennek története röviden ez: A Jézus Krisztus tanításait követők eleinte csak keresztényeknek nevezték magokat. De az első keresztények közül sokan csakhamar eltértek az evangélium tiszta tanításaitól s annak egyszerűségét emberi találmányok által annyira megzavarták, hogy a hit tárgyaira nézve egy értelemben lenni, hová tovább mindinkább lehetetlenné lett. Már a 3-ik században nevezetes viták merültek fel, különösen a Krisztus személyét illetőleg, midőn némelyek őt a szentírás tanítása szerint is csak embernek, mások ellenben Istennek tartották. Ehhez járult majd a szentek s azok képeinek és ereklyéinek tisztelete. Szenteknek tartották pedig azokat, akik a keresztény vallás érdekében kitűnő szolgálatot tettek s azért vértanúi halált szenvedtek. Az ilyenekről azt állították, hogy több érdemmel bírnak, mint amennyire nekik szükségük van, hogy idvezüljenek; ennélfogva az ők érdemökből mások is részeltethetnek. Őket, mint közbenjárókat és pártfogókat, segítségül hívták. Végre a mise, a szerzetesi élet, a búcsújárások, a purgatóriumról szóló tan, mely szerint azt tanították, hogy a halottak lelkei egy tisztító tűzbe jutnak, ahonnan csak nagy szenvedések után jutnak a paradicsomba — mindezek úgy eltorzították a kereszténységet, hogy alig maradt benne valami a Krisztus szép vallásából. Nem hiányoztak ugyan bátor lelkű férfiak, kik a keresztényeknek egyes tévedéseit megtámadták, de ezeknek szavuk elhangzott, a hibák pedig mindinkább szaporodtak, aminek következése az lett, hogy 1054-ben Krisztus után, a keresztény egyház két felekezetre szakadt, amelyek közül az egyiket nyugati, a másikat keleti egyháznak nevezték el. E szakadást leginkább az idézte elő, hogy a gyülekezetek papjai egyik a másiknál nagyobb akart lenni. Végre sikerült is a római és a konstantinápolyi papoknak az elsőséget minden többi keresztény pap felett kivívni s ennek az elsőségnek a kifejezéséül a római pap: pápa, a konstantinápolyi pedig pátriárka nevet vett fel. Csakhamar azonban e kettő között is versengés
