Kiss Elek (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Egyházi Főtanácsának 1943. évi nov. hó 21-22. napjain Kolozsváron tartott üléseiről felvett Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1944)

nők, mert sajnos, van ezekből is bőviben. Legnagyobb nehézségünk a mai árak ijesztő emelkedéséből származik. Ezelőtt két évvel munkánk megindításakor egy gyermek évi taníttatási költsége 560.— pengő volt, s ma örvendünk, ha 1.200.— pengőből, tehát több, mint kétszereséből ki tudunk jönni. A háború okozta elszegényedésben, fásultságban azonban az adományozási készség nemhogy a kétszeresére emelkedett volna, — bár hál’ Istennek az előbb felsorolt neveknél ez történt, — hanem a felére csökkent. Ahol eddig könnyen megnyílt a pénztárca, ma hiában kopogtatunk. Ezért és a tanulók megnövekedett száma miatt minden tehetősebb hívünket meg kell keresnünk, ami igen nagy munkatöbbletet jelent. A Berde-Bizottságnak 8 alosztálya van, eddig egyiket sem kellett munkába állítani, most úgy látszik, célunk elérésében egyik sem maradhat tétlen. A másik nehézség onnan adódik, hogy az adományozók nagyobb százaléka a köz-, vagy magántisztviselők közül kerül ki, akiknek megélhetése fixfizetésükhöz van kötve, ami emelkedett ugyan, de az áremelkedéshez viszonyítva olyan minimálisan, hogy a mindennapi megélhetésüket is alig futja. E nehézségek vezették arra az elnökséget, hogy levélben megkeresse esperes ajiait és kérje őket egy-egy köri Berde-Bizottság megalakítására, mely révén a jobbmódú falusi híveink, iparosaink és kereskedőink is hozzájárulnának a költségek fedezésére. Sajnos azonban, úgy látszik, felhívásunk ad acta került. Mi úgy érezzük, ha igaz eredményt akarunk elérni, e mozgalomba bele kell kapcsolnunk minden nemesen gondolkozó unitárius hívünket: köztisztviselőt, tanárt, papot, tanítót, iparost és kereskedőt egyaránt. Kérünk azért mindenkit, hogy megértve ügyünk jóságát, egyház- és nemzetnevelő fontosságát, jöjjön segítségünkre tehetsege szerint, filléreivel, vagy csengő aranyaival s munkánkban csupán minden egyéni érdektől ment, őszinte jószándékot, segíteni akarást keressen.

A másik nehézségünk az, hogy igen sok tehetséges kérvényezőt vissza kell utasítanunk. Hál’ Istennek tapasztalhattuk, hogy szépen virít a magyar ja s a szegény, tehetséges gyermekeinket nem kell lámpással keressük; akad belőlük minden faluban bőven. Mi mindannyiokon szíves-örömest segítenénk.

85