Kiss Elek (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Egyházi Főtanácsának 1943. évi nov. hó 21-22. napjain Kolozsváron tartott üléseiről felvett Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1944)

Feltűnő még mindig az a nemtörődömség, mellyel a tagok igen nag yhányada a járulékfizetést kezeli. A járulékokban még mindig igen nagy a hátralék, bár a múlt évihez képest a befizetések emelkedtek. Remélhetőleg ez is rövidesen rendbejön, mert a minisztériumtól Ígéretünk van a járulékoknak a lelkészek kongruájából való levonására és az Ígéret szerint az a lehető legrövidebb idő alatt kezdetét is veszi. Tekintettel arra, hogy a minisztérium a fennálló hátralékok levonására nem vállalkozik, nyugdíj bizottság úgy határozott, hogy a tagoknak még egy utolsó felszólítást küld a hátralékok befizetésére és ha ennek eredménye nem lesz, kénytelen lesz a behajtást bírói úton szorgalmazni, mert a ma fennálló 15.000.— P. hátralék a nyugdíjintézet létét fenyegeti. Tisztelettel kérjük e helyen is, hogy Egyházi Főtanács ezt a határozatot magáévá tenni méltóztassék.

Tudatában vagyunk annak, hogy a nyugdíjak, amiket ma államsegéllyel együtt folyósítani tudunk, az életnek rendkívüli és a háborús viszonyok okozta megdrágulása miatt, a létminimumot sem üti meg, de ezzel szemben tehetetlenek vagyunk. Sajnos, az államtól még nem sikerült kieszközölni a segélynek olyan mérvű felemelését sem, hogy egy nyugdíjas lelkész havonként legalább 300.— P.-t kaphasson, de a nyugdíjintézet anyagi ereje nem engedi, hogy az általa adott részt emelje. Ugyanaz a helyzet nyugdíjasainknál, mint az állami alkalmazottaknál és nyugdíjasoknál, akik kapott járandóságaikból ma csak tengetni tudják életüket, sőt még rosszabb, mert a mi nyugdíjasaink aránylag is jóval kezesebbet kapnak. A nyugdíjintézet azonban éppen úgy, mint a hosszú időre terjedő számításokon nyugvó minden más intézmény, soha sem lesz képes arra, hogy a rendkívüli és háborús viszonyok okozta általános gazdasági eltolódásokkal lépést tudjon tartani és a létfenntartási index rohamos változásaihoz kellőképpen alkalmazkodni tudjon. így a köztisztviselők és nyugdíjasok lesznek mindig azok, akik a rendkívüli viszonyok terhét a legsúlyosabban meg fogják érezni, hogy a magánvállalkozásból élők életszínvonalát még csak meg is közelíthessék. A tisztviselői pálya lehetőségei csak normális és hosszú időn át állandó viszonyok mellett kielégítők. így teljesen tehetetlenül állunk nyugdíja-68