Kiss Elek (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Egyházi Főtanácsának 1943. évi nov. hó 21-22. napjain Kolozsváron tartott üléseiről felvett Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1944)

kájával, annak újból és újból való átalakításával járó időveszteség s a mindnyájunk előtt ismeretes anyagbeszerzési nehézségek miatt, még mindig csak a kezdet kezdetén s illetve — őszintén szólva — a legnagyobb bizonytalanságban vagyunk; holott tekintélyes összeg áll rendelkezésünkre a M. Kir. Földmívelésügyi Minisztérium jóvoltából. Én nem bánnám, ha boronaház módjára épülne is, csak már épülne; mert ez a tanácstalanság már semmi jóra nem vezet s egy szép napon még arra ébredünk, hogy az egész nagyratörő terv— füstbe ment. Ennek pedig nem szabad megtörténnie. Az idegen megszállás alatt ez volt. az első ilyen irányú magyar megmozdulás: így hát annak mintaszerű intézetnek kell lennie; ami a vezetést és a tanulmányi eredményt illeti, az is; és, hogy továbbra is az legyen, lelkész- és tanító afiai és k. f. gondnokaink igyekezzenek évrőlévre minél több életrevaló székely ifjút a magángazdaság köréből, a galambbúgos kapuk mögül ide irányítani, hogy az iskola unitárius jellege állandóan biztosítva legyen. Azok pedig, akik a felső gazdasági pályát egyházi támogatással végezték, hálájukat az egyház iránt azzal rójják le, hogy a tanári karban pályázat esetén önként jelentkezzenek, mert ezt kívánja a magyar ügy és az unitárius becsület. A ki a nevét egy kötelezvény alá oda írta, annak kötelessége, hogy jó szolgálatait — nem kényszerűségből, hanem önként — az egyház nevelési céljainak szolgálatába állítsa.

Ez a figyelmeztetés, természetesen, szól nem csupán egy kiragadott esetben, hanem szól mindig, mindenkor és mindenütt, ahol a főszempont az egyház java és előhaladása kell, hogy legyen, nem pedig az egyéni boldogulás és a hiúság. A tanári és tanítói, sőt a lelkészi és kántori utánpótlás édekében ezt a családi elvet már egyszer félreérthetetlenül kifejezésre kellett juttatnunk; mert aki egyik szemével másfelé, az állami húsosfazék felé kacsintgat, attól eredményes munkát ideális alapon egy munkakörben sem várhatunk.

Székelykeresztúri gimnáziumunk igazgatóságánál érdeklődtem, hogy az érettségiző fiúk között van-e olyan, akinek szín jeles bizonyítványa megérdemelné a kitüntető jutalmat s erre ott a helyszinén, átadtam neki a rendes 100 Pengős adományomat.

25