Kiss Elek (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Egyházi Főtanácsának 1943. évi nov. hó 21-22. napjain Kolozsváron tartott üléseiről felvett Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1944)

egyúttal a magyar haza épségét és teljességét is szolgálhassák, de kérjük a Mindenhatót, hogy ez a keresztviselés ne tartson számukra sokáig s főként kérjük arra, hogy amig a keresztet hordozzák, Istentől legalább annyi adassék meg számukra, hogy a kereszt alatt is magukban erősek, egymással összefogók és legszebb reményeikben meg nem ingók legyenek

De kérjük a Mindenhatót végezetül arra, hogy a Torda körül szenvedő és Torda körül csoportosuló unitárius testvéreink jövőjét a mi boldogságunkra éppen az 1568-as tordai magyar szellem megbecsülésével és megdicsőitésével tegye magyar lelkünk vágya szerint szebbé és biztonságossá, megnyugtatóvá.

Addig is délerdélyi híveink megbecsüléseként kövessünk el teljes elszántsággal mindent, hogy idemenekült és a szórványokban elszóródva megtelepült unitárius testvéreinket minden fáradozással megőrizzük otthonuk számára.

Ezeknek jegyében lelkem szeretetével és minden melegével üdvözlök mindenkit az egyház Tanácsosaiból, kik eljövének számonkérni, hogyan sáfárkodtunk az elmúlt hónapokban ezzel az unitárius kötelességrenddel és kik eljövének bölcs tanácsaikkal ellátni bennünket, hogy a ránkváró feladatokat hogyan oldjuk meg az eddiginél is különb módon. S főként köszöntőm azokat, kik azzal a nemes jószándékkal jövének fel, hogy számunkra új fényeket csillogtassanak meg s új útakat mutassanak meg az unitárius tökéletesbülés útjain és nemzetszolgálatos kötelességeink terén.

Ezzel főtanácsi ülésünket megnyitottnak nyilvánítom.

A megnyitó elhangzása után Halmágyi János esperes, közügyigazgató-helyettes emelkedett szellemű, fenkölt gondolatokkal és nemes érzésekkel telt imában kéri Istennek segedelmét és áldását az Egyházi Főtanács munkájára.

Az ima alatt megjelent a főtanácsi ülésen Traeger Ernő miniszteri osztályfőnök, a Nemzetvédelmi és propagandaügyi minsztérium köréből, kit Józan Miklós püspök-elnök az ima elhangzása után köszönt és üdvözöl unitárius meleg szeretettel; kívánva neki, mint a mélyen járó zsoltárköltészet nemes műve13