Kiss Elek (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Egyházi Főtanácsának 1943. évi nov. hó 21-22. napjain Kolozsváron tartott üléseiről felvett Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1944)

külső és belső erők egyértelemben támadtak fel mindazoknak megsemmisítésére, amik 1568-hoz fűznek bennünket.

Ami vallásos életgyakorlatunkat illeti, akkora és annyira közelálló, de egyben oly nagyméretű a szovjet és általán a marxizmus által képviselt külső és belső veszedelem, hogy ahoz mérhető a történelem során még sohasem fenyegetett bennünket. A veszély nagysága abban rejlik, hogy a pusztulás nemcsak a mi keresztény világrendünket, hanem a mi magyar lelkiségünket, történelmi gondolkozásunkat, állami létformánkat, magyar fejlődéslehetőségünket és jövendőnknek belső magyar adottságaink szerint való igazgatását egyaránt fenyegeti. Ezt pedig nem nézheti a magyar azzal a vészes időkhöz egyáltalán nem illő ölhetett karral, mellyel mi sorsunkat oly sajnálatos siralmassággal kísérjük. Több bátorság, több kiállás ,több áldozat ,több harcikészség kell ehhez, mint amenynyit mi ma felmutatunk. Kegyelmet vagy éppen megbecsülést tétlenségéért senki és semmi náció ne várjon, ami mérlegre tétetik számunkra történelmi fordulatoknál becsületértékünk lemérésére: nemezti erőnk és magyar tettrekészségünk, magyar kiállásunk nemzeti elhivatásunk betöltésére. Torda pedig bennünket felelősséggel kötelez arra, hogy a világ összes népei között mi álljunk ki elsőnek a vallás szabad gyakorlatának védelmére.

De éppen akkora a felelősségünk és cselekvő kötelességünk a szabad vallásgyakorlat belső védelmében. A vallásszabadságot egyrészt belső bomlasztó erők veszélyeztetik a vallásos életgyakorlat jelentőségének lekicsinyítésével és közösségi jogainak megkisebbítésével, amikor a vallást sok esetben a családba akarják visszoszorítani és magánügynek iparkodnak feltüntetni. Bizonyos vonatkozásban sajátosmód veszélyeztetve van a szabad vallásgyakorlat a keresztény felekezetek részéről is, amidőn egyrészt erőszakkal akarnak beleavatkozni a vallásos meggyőződésnek tisztán a lelkiismerettől és lélekszabadságtól való függésébe, másrészt pedig a boldogulások, előrehaladások és előnyök biztosítására használják fel a felekezeti hovatartozandóságot.

Mind az erőszaknak, mind pediglen a felekezeti előnynek

9