Kiss Elek (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház lelkész-szenteléssel egybekötött Egyházi Főtanácsának 1942. évről elmaradt, Kolozsváron 1943. évi március hó 28-29. napjain tartott évi rendes üléseiről felvett Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1943)

épületében lévő külöböző irodák részére és így a kollégiumépület majdnem minden helyisége a Magyarországhoz jutó erdélyi részek, Kolozsvár város magyarságának és az új határokról túlról menekültek céljára volt átbocsátva. Az ifjúsági egyesületünk tagjai is minden munkában buzgón résztvettek. Teológiai dékánunk a menekültek élelmezését vezette. Kollégiumi igazgatónk az épületünket védte az idegen támadások ellen, mert az utcai zavargások alkalmával a kollégiumunk eltorlaszolt kapujának ablakait betörték s az épületet felgyújtani is megkísérelték az alagsorban égő petróleum bedobásával, de idegeneknek az épületbe a behatolás nem sikerült, sem nagyobb károkat nem okozhattak. A magyar csapatok bevonulása után a hadseregparancsnok és vezérkara helybeli egyházak és más magyar testületek képviselőivel E. K. T. termében tanács-; koztak.

A kollégium megrongált épületének helyrehozatalára segélyt eszközöltünk ki. A Magyar Párttól 3000, a belügyminisztériumtól 5000 pengőt kaptunk, mely összegekkel a kollégium belsejében a legszükségesebb javítási munkálatokat elvégeztettük. Szükséges volna a kollégium épületének, a székelykeresztúri gimnázium és internátus épületének renoválása. A minisztériumhoz s a miniszterelnökséghez kérést nyújtottunk be és személyesen is eljártunk épületeink renoválására, illetőleg a székelykeresztúri egyemeletes internátusi épületre II. emelet építéséhez szükséges államsegély utalása iránt.

Mindent elkövettünk menekült híveink elhelyezése, illetve megélhetéshez juttatása érdekében. Menekült híveinkről kimutatást vezettünk, foglalkozásuk szerint igyekeztünk őket elhelyezni.

Igen nagy gondot okozott menekült tanulóink elhelyezése és ellátása. Aranyosszékről és Udvar hely székről a kolozsvári, illetve székelykeresztúri gimnáziumunkban tanult unitárius növendékek csoportosan jöttek át s azután is évről-évre jönnek át. Költségeik fedezésére a belügyminiszter úrtól 1941. évre

10.000 pengő rendkívüli segélyt kaptunk. Az 1942. iskolai évre a miniszterelnökségtől 26.000 pengő rendkívüli segélyt kaptunk menekült tanulóink részére. A segélyezések dacára igen sok ne-56