Kiss Elek (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház lelkész-szenteléssel egybekötött Egyházi Főtanácsának 1942. évről elmaradt, Kolozsváron 1943. évi március hó 28-29. napjain tartott évi rendes üléseiről felvett Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1943)
ményeket, amelyeknek virágzására annakidején meghozta a maga fejedelmi áldozatát. De van és lehet reményünk arra, hogy a szent céllal munkába indult Berde-Bizottság, amely a tisztes névhez méltó kíván lenni, a föld népének tehetséges fiaiból és leányaiból egy olyan gárdát fog fölnevelni, amelynek minden egyes tagja tudni fogja kötelességét úgy az egyházzal, mint a Hazával és önmagával szemben is a „jótett helyébe jót várj“ princípium alapján. És ha ezt a mozgalmat sikerül a mostani 30 iparostanoncon felül, kik otthonukban gondozásban részesülnek, itt és Budapesten többszáz pályázó támogatásával a gyakorlati pályák felé irányítani, elmondhatjuk, hogy Istennek tetsző munkát végeztünk s a városi polgárság körében helyet biztosítottunk sok olyan „ezermester“-nek, aki a falusi környezetben maradva, nem tudott volna teljes mértékben kifejlődni a nemzet-test javára. Részben ezt a célt szolgálta a Theologiai Akadémiánk által beindított „Népfőiskolái Tanfolyam“, amely múlt év február havában 2 hétig itt Kolozsvárt 35 székely gazdaifjú részére rendezett ismeretterjesztő és erkölcsnemesítő előadásokat s az egyes családokhoz is beajánlotta őket, hogy a történelmi város múltjával és jelen sorsával és hivatásával Erdély életében megismerkedjenek. Ez a szép és mindnyájunk elismerését kiváltó szociális munka Akadémiánk növendékeinek is alkalmat nyújtott arra, hogy a későbbi presbiterekkel megismerkedve, egyegy gyülekezetben megértő támogatásra találjanak. Ugyanilyen szellemben foglalkozott az Unitárius Nőszövetség is ugyanennyi székely falusi leánnyal, akik szintén 2 hetet töltöttek a tavaszfélen Kolozsvárt, magukkal vive egy feledhetetlen és hasznos élettapasztalatnak maradandó emlékét. Talán ennek lehet tulajdonítani azt a szép eredményt, amit székely népünk körében a harctéren küzdő hős honvédeink téli holmival való ellátása érdekében a gyülekezetek nemes versenye folytán elérnünk sikerült. Bármint legyen is, annyi bizonyos, hogy a mi derék székely népünkkel foglalkoznunk kell s őket időről-időre innen a központból is meg kell látogatnunk, mint ahogy ezt főgondnok 31
