Kiss Elek (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház lelkész-szenteléssel egybekötött Egyházi Főtanácsának 1942. évről elmaradt, Kolozsváron 1943. évi március hó 28-29. napjain tartott évi rendes üléseiről felvett Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1943)

ról beszél, hogy vallásunk e honnak szüleménye, a magyar szellem egyik legigazibb és legsajátosabb kiteljesedése és egyben a történelmi nemzet teremtőleikének legszebb meggazdagodása. Ezért keresztény is és magyar is a mi Unitárius Egyházunk, Dávid Ferenc egyháza, sőt történelmien magyargondolathirdető, mert Kolozsvárt, szószékről magyar szó először Dávid Ferenc ajkáról hangzott el és ezért kettős a mi belpolitikai feladatunk is: a tökéletesedés egyházi gondolkozásunkban és a tökéletesedés áldozatos magyar cselekvő életünkben.

Eszményünk tehát sajátmagunk vagyunk, egy elénk tűzött felsőbbrendűségünkben: szebb, jobb, tökéletesebb unitáriusok akarunk lenni. Ehhez isteni rendeltetéseinkből származó kötelességünk: 1. a hitben mély; 2. erkölcseiben tiszta; 3. gondolkodásában sajátszerűen (unitáriusmód) feniikölt; 4. lelki közösségében egységes; 5. szervezetében biztos és jól egységbeforrt; 6. szolgálatában egyöntetű és iskolázott; 7. öntudatában tántoríthatatlan; 8. de azért kifelé minden összefogásra és bármely nemzetszolgálatra kész; 9. biztos célok felé törő, elszántan fejlődésrevágyó; és 10. nagy lélekszámú Magyar Unitárius Egyház továbbfej lesztése.

Ennyi föladatnak egyfelől megosztottan, vagyis az arravalók összefogásával, másfelől pedig megszervezetten: tervszerű eljárással lehetünk csak mesterei.

Gyakorlatban a felsorolt tíz elvi pont egyházi életünk számára az utánpótlást, a valláserkölcsi élet elmélyítését, hitelveink új fogalmazását, szertartási eljárásaink korszerűsítését, oktatás-, nevelésügyünk újjászervezését és a hívek kötelesség és fegyelmi felelősségének kérdéseit jelentik. A tervszerű menetet pedig a sürgősség, illetőleg a kérdések fontossági sorrendje szabja meg.

Midőn a Főtisztelendő Püspök Űrral a vallásközönség bizalmából átvettük a kormányzást, a legelső égető kívánságként az egyházi élet élő utánpótlásának kérdése tárult elénk. Lelkész-, tanár- és tanítóhiány mutatkozott és mutatkozik ma is. Ennek megszüntetésére szerveztük meg a Berde-Bizottságot, melynek révén a megfontolt kiválogatást és a tervszerű nevelői irányítást valósítjuk meg. Ez a Berde-Bizottság már két év alatt sok11