Kiss Elek (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház püspök-beiktatással egybekötött Egyházi Főtanácsának Kolozsváron 1941. évi november hó 16-17. napjain tartott évi rendes üléseiről felvett Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1941)

33

vetve, de ha szépen kérik, akkor az ingét is odaadja. Ilyen értelemben kellene ennek a mozgalomnak valami tetszetős cím alatt (pld. „János Zsigmondi Alap“ vagy esetleg „Mindnyájunkért“) beindulnia, az indítványozók és kezelők szavatossága mellett. Ha tudtunk annakidején egymillió tételes hadikölcsönt jegyezni, ez a „Béke-kölcsön“ miért ne lehetne ugyancsak egy millió, még pedig pengőben, mert addig csak vegetálás marad az unitárizmus léte, amíg meg nem szerzi önerején az anyagi és erkölcsi függetlenséget. Igen! Járuljon hozzá még a csecsemő is! Érje be kevésbbé díszes vánkosokkal, karmantyúkkal, fülönfüggőkkel s a fölösleges folyjon be az Unitárius Népbankba, s ott találjon megfelelő és közhasznú kezelésre, amíg a nagy Egész célja az alkotó Részek áldozatos együttműködése révén megvalósul.

Ehhez azonban nemcsak fantázia kell, hanem a fogainkhoz vert krajcárnak sorompóba állítása is az Egyház egyetemes céljainak híven és maradéktalanul leendő megvalósítása érdekében. Egyházi Főtanácsunk tagjai s kedves vendégeink, ez az egész templomi közönség — szívleljék meg szerény indítványomat s kezdjük meg azt most 1571 emlékére 1.571 pengővel! A fejedelmi dísz ragyogó emlékéhez, így lesz méltó ez a Gyülekezet. A magam és családom részéről első adomány gyanánt fölajánlok — jó Szülőink emlékére — 1000 azaz Egyezer pengőt (100 P.) havi részletben.

Magában a központi igazgatásban pedig ne az aktagyártás legyen a fő szempont, hanem az ügy érdeme; az egyesek személyi felelősségi körének kibővítése; az egyházkörökben, ott helyben, elintézhető ügyeknek csak nagy általánosságban való irányítása; mert a bonyolult közigazgatás miatt — a késedelem folytán — azok szenvednek legtöbbet, akiknek érdekében ez a nehézkes gépezet mozgásba hozatik.

Rend a lelke mindennek . . . Ezt kívánjuk meg minden felelős tényezőtől, elsősorban azoktól, akik az élen állanak.

E) IRODALOM.

Presbiteri konferenciákon, k. f. gondnoki és főgondnoki értekezleten s a lelkészi továbbképző tanfolyamokon — beszéljük V ó