Kiss Elek (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház püspök-beiktatással egybekötött Egyházi Főtanácsának Kolozsváron 1941. évi november hó 16-17. napjain tartott évi rendes üléseiről felvett Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1941)
28 unitárius egyház, mint örökéletre hívatott szervezet — a szabad székely Nemzet fővárosában, Marosvásárhelyt nyerte meg törvényes elismertetését 1571-ben 370 évvel ezelőtt az egyetlen unitárius király, János Zsigmond, erdélyi fejedelem országlása alatt, amikor is Dávid Ferenc első püspökünk nevét a kolozsvári Szt. Mihály templom fenséges boltívei alatt a „Magyar reformátor“ glóriája vette körül. Ez a két név — a Fejedelem és papja — ez a két vezérszellem s alkotásaiknak messze századokra kiható eredményei mindnyájunkat hálára indítanak és elköteleznek. Hálára indítanak az isteni Gondviselés iránt, hogy a mi szellemi kiválasztottaink élére ilyen tiszteletreméltó elődöket állított és elköteleznek minket, világiakat és egyháziakat egyaránt — utódainkban és késő unokáinkban is — az ő példájuknak követésére ama mérték szerint, amely kinek-kinek adatott. Csodát ne várjon senki. De azt elvárhatja és joggal el is várja az Unitárius Egyház élő lelkiismerete, hogy a hit dolgában és mindabban, ami ennek folyományaképpen a logika örök törvényei szerint következik, úgy a Központban, mint a legtávolabbi szórványban is mindenek „ékesen és szép renddel“ történjenek. B) TUDÁS. Istenben vetett hitünknek nyílt és őszinte megváltásával együtt jár a komoly intelem: „Tudakozzátok az Írásokat“. És pedig nemcsak azokat, amelyek az Élet könyvében, a Bibliában vannak megörökítve, hanem azokat is, amelyek a föld rétegeiben, az égnek csillagaiban, a számok tömkelegében, a népek és nemzetek történelmében, a hangok színes skálájában s a különböző nyelvek minden képzeletet felülmúló sokféleségében gyermek-ifjú, férfi és nő számára adva vannak. Ezeket tárják fel előttünk — hol mesemondó, hol tudományos színvonalon — az iskolák, de mindig az erkölcsi felelősség hatványozott érzetével, abban a reményben, hogy a tanítvány is olyan leend majd, mint az ö Mestere. Ezen a téren egyházunk