Kiss Elek (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház püspök-beiktatással egybekötött Egyházi Főtanácsának Kolozsváron 1941. évi november hó 16-17. napjain tartott évi rendes üléseiről felvett Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1941)
26 tése oly feladat, amelyet csak az égi Kegyelem vezetése mellett oldhatok meg. Küldetésem magasztos jellege előírja számomra mindazt, amitől joggal várhatjuk az egyházi élet minden terén az önzetlen munka sikeres előretörését, a lelki gyarapodást, a Nemzet alkotmányába való szerves bekapcsolódásunkat, templomaink és iskoláink buzgóságcs együttműködését abban az őseinktől örökölt harmonikus szellemben, amely talán még a letűnt gyászos 22 év alatt sem ingadozott, hanem a négyszázados Múlt emlékeiből vigasztalást merítve, hordozta a súlyos keresztet, meghozva ki-ki a maga áldozatát. A lidércnyomás alól felszabadulva, ősi autonómiánkat immár kívülről nem fenyegeti egy ellenséges hatalom kiszámíthatatlan önkénye és zsarnoksága: „Erdély visszatért“ a Magyar Haza kebelére s egyúttal a csonkaországi külön szervezet is megszüntette további működését s az egykori Duna-Tiszamenti Egyházkor alakjában f. évi január 12-én Kolozsvárt megtartott rendkívüli Egyházi Főtanácson ünnepélyes keretek között visszacsatoltatott erdélyi ősi Anyaegyházunkhoz. Örvendhetünk és örvendünk ma is ennek az erkölcsi győzelemnek úgyis mint unitárius hívő lelkek, úgyis mint hazafiak, édes Magyar Hazánk hű polgárai, mert nálunk a magyar hazafiság és hithűség rokon fogaltnak, egymást erősítő és megszentelő érzések. Ez nyer kifejezést abban az ihletett zsoltárban is, amely unitárius himnusz néven ment át a köztudatba: „Egy Istenünk, egy magyar Hazánk!!!“... És ha az adott helyzetben mindamellett szomorúan tapasztaljuk, hogy az önként visszatérőkkel szemben, a mondvacsinált határokon túl Híveinknek jelentős része ma sem imádkozhatok és nem tanácskozhat velünk együtt, az csak eggyel több ok arra, hogy mi, akiket az „isteni örökigazság“ győzelmében vetett hitünk mindezideig megtartott és egy történelmi pillanat szentségében egybekovácsolt, a nekünk nyújtott kegyelmet hálatelt szívvel fogadjuk és áhítatos szeretettel és a kitartó munka ütemével várjuk, sőt siettessük az elcsatolt Részek visszagördülését „örök Erdélyünk“ megszentelt határai közé. A mi programunk nekik is szól. És szól különösen „Izrael
