Kiss Elek (szerk.): Az Unitárius Egyházi Főtanács 1939. december 3-5. napjain Kolozsváron tartott lelkészszenteléssel egybekötött évi rendes üléseinek Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1940)
Ezé a érték- átcsoportosításoknak a nyugdíjintézet vagyoni helyzetére való hatásáról természetesen pontos képet csupán úgy a nyugdíjintézet új épületének, mint az egyház által épített új háznak a végleges elszámolása után adhatunk. A kilátások kedvezőknek mondhatók. A nyugdíjintézet tényleges vagyongyarapodását jelenti, hogy a Végh Benjámin-alap Sepsiszentgyörgyön levő ingatlanát ez évben a nyugdíjintézetre telekkönyveztettük. Mindezeknek a vagyonváltozásoknak a számadásokon való keresztülvitele előreláthatólag mintegy 1,200.000’— lej számadás szerinti vagyongyarapodást fog eredményezni. Tekintettel arra, hogy a nyugdíjintézetnek ma 14 milliót kitevő vagyona nagyobbrészt ingatlanokba, azaz kolozsvári épületekbe van fektetve, melyek az idők folyamán nemcsak romlásnak, de avulásnak is ki vannak téve, miáltal egyfelől a karbantartási költségek növekednek, másfelől pedig a jövedelmezőségük csökken, a nyugdijbizottság elhatározta egy épületfenntartási alap létesítését, melynek vagyonához a nyugdíjintézet semmi más kiadásának fedezése céljából ne lehessen nyúlni, mint az épületek fenntartási költségeinek és később, ha ez az alap annyira felnövekednék, új építkezések költségeinek fedezése céljából. A nyugdíjbizottság ez alapot az évi házbérek 10°/0-ával akarta dotálni előre költségvetésileg megállapítva, de az E. K. Tanács e szándékunkat nem hagyta jóvá azon határozatával, hogy az épületfenntartási alapba csak az év végi számadások rendjén esetleg mutatkozó nyereségekből enged meg átviteleket, illetve csak e nyereségekkel engedi ez alapot növelni. így ez alapunk legfennebb 1940. január 1-től létesülhet. Jelentésünkhöz csatoljuk a nyugdíjintézet vagyonának 1939. szeptember 30 án megállapított mérlegét és az addigi eredményszámlát. Ez a mérleg szeptember 30-án 193.238 — leu nyereséget tüntet fel, ami elégséges lesz ahhoz, hogy az év utolsó negyedében szükséges és külön nem előirányzott kiadásainkat fedezze és így bizalommal tekinthetünk az év vége elé, ahogy ezt a súlyos esztendőt is átéltük, anélkül, hogy vagyonúnkban apadás állott volna be és megnyugtathat abban a tekintetben is, hogy kiegyensúlyozott gazdálkodást folytattunk. A már most számbavehető ki— 97 — 7
