Kiss Elek (szerk.): Az Unitárius Egyházi Főtanács 1939. december 3-5. napjain Kolozsváron tartott lelkészszenteléssel egybekötött évi rendes üléseinek Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1940)

A tagok sorában múlt évi jelentésünk óta a következő változások történtek:

Meghalt; 1 tényleges lelkész (Bedő Miklós), 2 nyugdíjas lelkész (Fülöp Mózes, Ütő Béla), 2 nyugdíjas énekvezér (Máthé Sándorj Ütő Gábor), 3 nyugdíjas özvegy (Özv. Budai Istvánná, Kádár Lázárné, Özv. Kiss Lászlóné). Összesen 8.

Az év folyamán nyugalomba vonult 4 tanár (Márkos Albert, Nagy Lajos, Szentmárloni Kálmán, Dr. Szolga Ferenc), 7 tanító (Fekete József, Lőfi Béla, Nagy József, Patakfalvi Zsigmond, Tóth József, Török Elek, Ütő Lajos). Összesen 11.

Nyugdíjas özvegyek száma szaporodott 5-tel (Özv. Bedő Miklósné, Fülöp Mózesné, Máthé Sándorné, Ütő Béláné, Ütő Gáborné).

Nevelési járulékot élvező gyermekek száma nőtt 4-el (Bedő Miklós árvái).

Új tagokul felvettünk 6 tanárt (Balázs Zsigmond, Gyarmathy Piroska, Kovács György, László Tihamér, Péterfy István, Preissner Imre), 3 lelkészt (Bede Emil, Gálfi Elek, Dr. Kovács Lajos), 1 tanítónőt (Fazakas Piroska) és 3 szolgát (Ádám György, Szederjesi Gergely, Tarcsatalvi Dénes). Összesen 13.

Tanárrá átminősíttetett 1 lelkész (Dr. Fikker János).

E változások után a tagok létszáma jelenleg a következő:

Aktiv tagok: 18 tanár, 115 lelkész, 36 tanító, 5 központi tisztviselő, 7 szolga. Összesen 181.

Ellátottak: 11 tanár, 15 lelkész, 18 tanító, 48 özvegy és 26 árva. Összesen 118.

Megint csak e számok aránytalanságára kell hivatkoznunk, mint ezelőtti jelentéseinkben is tettük, hogy a nyugdíjintézet nehéz helyzetét megérthessük. Az előrelátott és még éveken át tartó teher emelkedést részben fokozta, részben pedig meggyorsította a közoktatásügyi minisztérium azon intézkedése, hogy 4 tanárt és 7 tanítót azonnali hatállyal nyugdíjaztatok. Ez az intézkedés 328.000 leu évi nyugdíjszaporulatot jelent, amit a nyugdíjintézet csak úgy bír el, hogy az egyetemes egyház ideiglenesen e terhet átvállalta mindaddig, amíg a teljesítőképességérek határához elérkezett nyugdíjintézet megbírja. Dacára annak, hogy az új építkezésekkel tőkénknek biztosabb befektetését és jövedelmezőségét értük el, tekin— 95