Kiss Elek (szerk.): Az Unitárius Egyházi Főtanács 1939. december 3-5. napjain Kolozsváron tartott lelkészszenteléssel egybekötött évi rendes üléseinek Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1940)

Reméljük, hogy a papság államsegélyének a lobbi egyházaké' val való egyenlősítése, amely ezelőtt meg volt itt Romániában is, rövid időn belül ismét meg fog történni.

Kedvező ígéreteket kaptunk ebben a tekintetben vezető állam* férfiak részéről. A kisebbségi, különösen protestáns lelkészek állam* segélye valóban nagyon csekély. A gyermekeiket taníttató lelkész* szülők csekély javadalmuk következtében, szinte lehetetlen feladat elé vannak állítva. Nagy megnyugvásunkra fog szolgálni a lelkészi ál* lamsegély kérdésének igazságos és méltányos megoldása.

Egyházunk belél elét szorosabb értelemben vett vallásos és misz* sziós feladatainak betöltése mellett nagyon lefoglalta a régi kollégium mellett épült bérházunk építése és befejezése. Nem kételkedem, hogy az utókor helyesléssel fog megemlékezni erről az egyházépítő munká* ról, valamint a kolozsvári Irisz*telepen megkezdett missziói építkezésről.

A Bors Mihály*féle hagyaték nagyon próbára tette erőnket és türelmünket. Sokat felemésztett égyháziasabb célokra nélkülözhetetlen energiánkból. Kérjük a Főtanácsot, szenteljen különös figyelmet arra, hogy e hagyaték ügyeinek terhes és sok időt elrabló nehézségei alól, közös jóakarattal és megértéssel, mentesítsék egyházunk életét és köz* igazgatását, hogy fordíthassuk minden időnket magasztos céljaink meg* valósítására. Egyházi közigazgatásunk normális menetét lépten*nyomon megzavarják a hagyaték ügyes*bajos dolgai. Az azonnal foganatost* tandó végrehajtások az egyházi pénztár helyzetét rendkívül meg* nehezítik.

Az elmúlt évben a szindi birtokot házilag kezeltük. Sok kelle* metlenséggel és még mindig deficittel. Az egyházi földbirtokoknak házilag kezelése még a régi, békés időkben is sok nehézséggel és ellentétek felidézésével járt együtt. Most is ugyanaz a tapasztalatunk, mint a múltban, hogy az egyház nem alkalmas arra, hogy házilag kezeljen birtokokat. A mai körülmények között még kevésbbé, mint eddig. Remélem, hogy a Főtanács bölcsesége meg fogja találni a módját annak, hogy ennek az egész hagyatéknak a gondja ne nehe* zedjék többé az egyházunk életére, s ne legyen ártalmára a belső egyetértésnek és békességnek. Nézetünk szerint ez úgy érhető el, hogy az eladható birfokrészekeí bocsássuk árúba, a terhes adósságok kifi* zetése céljából. A megmaradt részt pedig gyümölcsöző módon mű* veltessük, nem házilag, hanem gondosan körülírt szerződés alapján működő bérlet útján.- § -