Kiss Elek (szerk.): Az Unitárius Zsinati Főtanács 1938. október 2-4. napjaink Clju-Kolozsváron tartott püspök beiktatással és lelkészszenteléssel egybekötött évi rendes üléseinek Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1938)

életbölcseleli eredményére: Bizony, bizony mondom néked, amikor ifjabb valál, felövezéd magadat és oda mégy vala, ahová akarod ; amikor pedig megöregszel, kinyújtod a te kezedet és más övez fel téged és odavisz, ahová nem akarod; másfelől pedig rámutat a fel* adatok megoldásának egyetlen útjára, amidőn így szól hozzá : Kövess engemet.

I.

Csodálatos, titokzatos az élet. Ázf hisszük, hogy mindent mi csinálunk s lassankint, ha kijózanodunk az ifjúi elragadtatásból és túl* tengő önérzetből, azon vesszük észre magunkat, hogy megyünk oda, ahova nem akarunk. Ellenállhatatlan erő áll mögöttünk, amely szinte megdöbbentően egyenes úton visz isteni rendeltetésünk betöltése felé.

Chesterton azt mondja, hogy az igazi élet valószínűtlenségek láncolata. Ez így is van az emberi megismerés szűkös szemszögéből nézve. Mi az élet eseményeiben sokszor valószínűtlenséget látunk abban, ami nemcsak nem valószínűtlen, hanem a legnagyobb és a legmegrendítőbb valószerűség.

Az élet rejtvényének megfejtése abban áll, hogy ismerjük fel életünkben az isteni akarat megvalósulását s alkalmazkodjunk a mi egyéni külön akarásunkban annak akaratához, aki bennünket elküldött. Ebben áll Jézus követése s ez tanításainak lényege.

II.

Kedves pályatársaim! Ügy érzem, hogy Jézus ma nektek is megjelent itt ezen a helyen, ez ünnepélyes alkalommal s föltette nek* lek is a nagy kérdést, a döntő kérdést, amit föltett Simon Péternek is.

Sokszor fölmerülhetett tépelődő lelkeíekben éltetek eddigi folya* mán is ez a kérdés: szerefsz*e engemet ? De hiszem, hogy soha oly elfogódással és remegéssel nem éreztéfek magatokon a Mester szigorú tekintetét, mint ebben a pillanatban, amikor a legnagyobb Jézus ke* resőnek és megtalálónak a követői közé kívántok felesküdni.

Nem akarom emlékezetbe idézni az apostolok emberfeletti küz* delmekkel telt életét, sem Dávid Ferencnek mártírhalálát, amellyel megpecsételték Jézushoz való ragaszkodásukat. Ma más időket élünk s tőlünk falán már nem követel az igazság keresése ilyen fájdalmas áldozatokat. .Egy azonban bizonyos, hogy akik magukat elszánták- 85 —