Kiss Elek (szerk.): Az Unitárius Zsinati Főtanács 1938. október 2-4. napjaink Clju-Kolozsváron tartott püspök beiktatással és lelkészszenteléssel egybekötött évi rendes üléseinek Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1938)

mint másnemű tehetségeit. Enélkül a gyakorlat nélkül veszít erejéből és rugalmasságából, Ezért minden alkalmat meg kell ragadnunk népünk vallásos lelkületének megerősítésére. Újabb módszereket kell bevezetnünk s a régieket kifejlesztenünk abban a tekintetben, hogy a lelkész külön is foglalkozzék a hívek vallásos érzésének fejlesztésével egyénileg is. Nem nyugodhatunk meg többé abban, hogy az unitárius vallás igazságai, hitének közvetlensége és mélysége eléggé beszélnek magukért. Híveink vallásos lelki életével állandóan foglalkoznunk kell, mert enélkül nem tudjuk megállani a helyünket. Korunkban ezen a téren is igen sok helyen mutatkozó a nagy fellendülés. Bármily gazdag is a múlt példákban és jócselekedetekben, maga a történelem ma már nem elegendő erőforrás egymagában, közvetlenül is meg kell találnunk az utakat napjaink vallásos lelkületéhez.

Egyházi szempontból ennek a célnak megvalósításához feltétlenül szükség van a lelkészeknek elmélyedő vallásos életére és a híveikkel való zavartalan összhangra. A lelkipásztor iránt érzett feltétlen bizalom a kulcs a vallásos lélek rejtett kincseinek a felderítésére. A lelkészek, illetve a belső emberek példátadó egyetértése nélkül nincs egyházközségi élet, és nincs vallásos elmélyedés. Az ezen a téren felmerült sajnálatos esetek helyenként mélyen belevágtak a hívek lelki életébe, sőt megbontották az egységet. Ilyen esetek sürgősen kiküszöbölendők. Már hivatalom átvétele óta indítottunk be ezen a téren kísérleteket s talán eredménnyel. Sem kicsinyes egyéni önérzet, sem hiúság, sem makacsság nem szabad, hogy ellenálljon a hívek és a belső emberek közötti zavartalan béke megvalósításának. Arra fogunk igyekezni, hogy a belsőemberi kar maga tegye meg a kezdeményező lépéseket az egyes esetekben, hogy egyetlen egyházközségünk békéjét se dúlja fel többé az egyetértés hiánya s áldozatok árán is, mozdítsuk elő az egyházi közérdek győzelmét. Együttes erővel és megértéssel, ezeken a bajokon könnyen segíthetünk, amiáltal kiküszöbölődnek olyan esetek, amelyek magasztos céljaink megvalósítását hátráltatják.

Az unitárius lelkészi hivatás ma a legnehezebb, a legnagyobb felelősséget és lelkiismeretességet megkövetelő pálya.- 39 -