Benczédi Pál (szerk.): Az Unitárius Egyházi Főtanács 1938. évi januárius hó 16-17. napjain Clujon tartott évi rendes üléseinek Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1938)
Első ülés
6 fenségünket állapították meg, s mint erőtlenekkel bántak el velünk. Egyik kisebbségi egyháztestvérünknek egyik egyházmegyéje oly határozatot hozott s hírlapban is leközölt, hogy akik hívei közül más egyház kebelébe áttérnek, azoknak temetőjében helyet nem ad, temetésükhöz harangszót nem engedélyez, stb., — se határozatot egyik esperesi székhely egyházközsége híveinkkel szemben mereven végre is hajtotta. Midőn pedig ezt egyházi vezetőségünk annak Főhatóságánál sérelmezte, azt a sajnálatos választ kapta, hogy az helyi önkormányzati hatáskör, abba a Főhatóságnak beleavatkozási joga nincs. íme Méltóságos Főtanács! minő következményekkel jár az, ha mi nemes elgondolásból is, ha egymás között is, de vetélkedünk, civódunk, személyeskedünk, — ha látszólagosan is, de kifelé repedéseket mutatunk. Ilyeneket megengedhet magának, ilyenekre teret nyithat magának egy nagy erő, mely részeiben is tömeg, súly és erő \ de nem teheti hátrányok és veszély nélkül egyházunk, mely ugyan nagyra van hivatva, — de még mindig nem nagy. Óva intem azért Főtanácsunk tagjait a hasonló eljárástól, s kérek minden öntudatos unitáriust magábaszállásra, önkritikára, és megfontolt előretekintő megnyilatkozásra és cselekvésre. Nem habozom kijelenteni, hogy egyházunknak nemcsak a vezetősége, hanem tagjainak jelentőségteljesebbjei is meg vannak arról győződve, hogy a mozgásban van az élet, s hogy ifjúságunknak a gyakorlati ismeretek elsajátítására az egyházi életben minél szélesebb tér nyitandó. Maga az utódlás kérdése egyenesen kihívja erre a figyelmet, hisz ifjúságunk hivatott arra, hogy az általunk elődeinktől átvett és utódainknak átadandó egyházvezetést folytassa, begyakorolja. Vannak azonban bizonyos elvek, melyek követendők, s viszont mások, melyeknek elkerülése életfeladat. Ilyenek í valaminek helyes elgondolása önmagában még nem építő munka ; — annak kiérielése, s végrehajtásának előkészítése teszik a helyes elgondolást is — értékké. Az elgondolásnak tárgyilagos megvitatása — építő; a vitának személyeskedéssé fajulása — romboló
