Benczédi Pál (szerk.): Az Unitárius Egyházi Főtanács 1938. évi januárius hó 16-17. napjain Clujon tartott évi rendes üléseinek Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1938)
Első ülés
ÍÚ főjegyzőnek, a Főtanács színe élőit hivatkoztam az írás eme szavaira: „Bizony, bizony mondom neked, amikor ifjabb valál, felövezéd maga* dat és odamegy vala, ahová akarád, amikor pedig megöregszel, más övez fel téged, s odavisz ahova nem akarod.“ Ez a bibliai mondás nagyon találó életem azon jelentős eseményeire, melyek az egyházi életben személyemmel kapcsolatban fölmerültek. Háromizben tisztelt meg az egyházi Főtanács bizalmával. Elő* szőr, amikor megválasztottak teológia tanárnak, ezelőtt tizenöt évvel. Ezt a választást annyira megtisztelőnek tartottam, hogy pár hónappal később az egyházon kívül eső helyről jött magas megtiszteltetést elhá* rifotfam magamról. Ott maradtam, ahol akartam. Ifjú valék. Ebbe a döntésbe akkor belenyugodtam, sőt bizonyos jóleső érzés futotta át lelkemet. 1928*ban megválasztottak egyházi főjegyzőnek. A körülmények úgy parancsolták, hogy nem térhettem ki előle. Odamentem, ahova nem akartam s ettől az időtől kezdve lelkiélefem egységében repedések keletkeztek. Igyekeztem az egységet megóvni s kötelessé* gémét betölteni. Több, mint három évvel ezelőtt kellemetlen események értek az egyházban, amelyek elháritását nemcsak a magam, hanem az egyház érdekében is kötelességemnek tartottam s ami Isten segít* ségével és az egyházi vezetőség és a Főtanács tagjainak megértő segít* ségével teljes mértékben sikerült is. Küzdelmeim közepette jött a felszólítás, amely az egyházon kívül megfelelő elhelyezkedés lehetőségét csillogtatta meg mégegyszer előttem. Többen tudják a padsorokban, hogy másfél évvel ezelőtt komoly kisér* letet tettem, hogy más téren folytathassam életem munkáját. Az isteni gondviselés azonban másképpen irányította sorsomat. A főjegyzői állás* ban megmaradtam a béke érdekében, miután a minden oldalról meg* nyilatkozó bizalom erre kötelezett el. így kerültem ide, ahova most állok. Méltóságos és főtisztelendő Főtanács! Nem szívesen mondtam el még ezt a keveset sem magamról, s ezért is szives elnézésüket kérem. Azonban az adott körülmények között legalább ennyit mon* dani el nem kerülhettem. Gondolataimat most már kizárólag a jelen választás következményeképen vállaimra rótt kötelességek, az egyház jövőjének nagy kérdései foglalkoztatják. Meggyőződésem az, hogy minden kérdés könnyen megoldható, ha az evangélium áldott szelleme hatja át gondolatunkat és minden cselekedetünket. Ennek a szellemnek megnyilatkozása kell, hogy legyen
