Varga Béla - Antonya Mihály (szerk.): Az Unitárius Egyházi Főtanács 1935. évi december hó 15-17 napjain Clujon tartott üléseinek Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1935)
Első ülés
7 alkotmányos törvényhozás, se törvényalkalmazás, kormányzás, nem lehetséges. Ellentétes felfogások úgy az egyházi, mint az állami és társadalmi élet munkamezején mindig voltak és mindig lesznek. A kormányzás hivatása ez ellentéteket meggyőzéssel és kölcsönös engedékenységre bírással kiegyenlíteni. Ha e kiegyenlítés nem sikerűi, akkor nincs más út: dönt a felelős többség. Ugyanis egy elgondolás, jöjjön az bár a legzseniálisabb egyén részéről is, nem vonja maga után az elgondolásnak feltétlen helyességét, egyedül üdvözítő voltát, sem pedig az elgondolás megvalósításának az adott körülmények közötti feltétlen szükségét. Ha tehát az alkotmányos többség az elgondolásnak megvalósításától elzárkózik, akkor annak kitermelője, vagy kitermelőinek csak az elgondolás további érlelése marad osztályrészül; azonban a hozott határozatnak tiszteletben tartása és annak értelmében a továbbmunkálás, minden kisebbségnek s főleg minden öntudatos unitáriusnak egyházféltő és egyházfejlesztő hivatása. Felette hibáztatom azért az egyik egyházi lapunkban az egyik tiszteletreméltó tanácsos afia részéről közzéadott oly tartalmú kinyilatkozást, hogy elgondolásuk nem sikerülte esetén: a további vitában nem vesznek részt; úgy értelmezik és úgy hiszik, hogy az egyházunk előszervezetében való további munkásságukra nem reflektálnak. Felette téves és hibás nézet ez, mert egyházunk minden tagjának építő munkájára igenis számit, azt nemcsak kéri, de éppen a törvényjavaslat rendelkezése szerint, arra el is hívhatja s el is hívja, amely közremunkálást az egyházunkat szerető és féltő unitárius meg sem tagadhat, a munkától félre nem vonúlhat. Egyházi jelentéseink s általában hazarészünk minden kisebbségi megnyilatkozása naponként szemünk elé tárja azt a nehéz helyzetet, melyben egyházaink napjainkban vergődnek s melynek súlya jövőnket nem kis mértékben veszélyezteti. Ily helyzetben csak egyetlen erős várunk van, az egyetértés, az az összhang, amely hívatásteljesítésünket megnemesíti s biztosítja. Mintha nekünk szólana a régi római intelem: salus rei publice suprema lex esto. Nem engedhetjük meg tehát ma magunknak azt a fényűzést, hogy egymással személyeskedjünk s még kevésbé azt,
