Varga Béla - Antonya Mihály (szerk.): Az Unitárius Egyházi Főtanács 1935. évi december hó 15-17 napjain Clujon tartott üléseinek Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1935)
Harmadik ülés
49 leu tartozás esik és ez az átlag az egyházkörök következő átlagaiból adódik: Egy személyre esik a Mure§körben 22,70 leu, Tárnavakörben 16,40 leu, Cristurkörben 16 leu, Odorheiukörben 11,20 leu, Álba de sus-kör 9,40 leu, Arie§kör 8,10 leu, Cluj-Dobácakör 5,10 leu, Treiscaunkör 0,26 leu járulék hátrálék A főhatóság erélyesebb intézkedéseire a hátrálékok és rendes járulékok befizetésében a legutóbbi időben mintha némi javulás volna érezhető, de sajnos ezekre az erélyesebb intézkedésekre is csak azt állapíthatjuk meg, hogy az egyházközségek nagyobb része nemcsak hogy nem fizetett, hanem még csak nem is reagált, noha a látszat szerint minden a lehető legnagyobb rendben van, mert a nyugdíjintézet pénztárába 4 év óta rendbírság címén sem folyt be, bár a nyugdíjszabályzat szerint a rendbírságok a nyugdíjintézetet illetik. Azon egyházközségek is, amelyek ez intézkedésekre megmozdultak nagy részben segélyt vagy elengedést kérnek, holott tudniok kell, hogy a nyugdíjintézet sem segélyt nem adhat, sem a követelését el nem engedheti még részben sem, mert ezzel az amúgy is labilis anyagi helyzetét borítaná fel teljesen. A nyugdíjintézet fennállása és prosperálása pedig nemcsak egyetemes egyházi érdek, hanem az egyházi alkalmazottaknak személyi érdekein kívül egyházközségi érdek is. Egyetemes egyházi érdek, hogy öregségükre a megélhetésük ez által, ha egyelőre szerényen is, biztosítva legyen, de az egyházközségek érdeke, hogy a nyugdíjintézet támogatásával elkerüljék azt a lehetőséget, hogy — mint régen — úgy a kiérdemesült, mint a fungens szolgák eltartásáról nekik kellene gondoskodnak. Vannak egyházközségek — szerencsére kis számban — amelyeknek lelkészei valósággal ellenséges hangon írtak a járulékok befizetése ellen, azt mondják, hogy ők a kivetést megcsinálták, tessék a nyugdíjintézet vagy a főhatóság hajtsa fel, ha tudja. Ők mindent megtettek, többet nem tehetnek és így ők ezért nem felelősek. Olyan is van, aki arra a konklúzióra jut, hogy zárjuk ki őt a nyugdíjintézetből. Ezek vagy elfeledtek magukban szétnézni, vagy pedig önző anyagi érdekeik szolgálatán kívül nem jut idejük arra, vagy nem képesek arra a magaslatra emelkedni, hogy saját érdekeiket a közérdeken keresztül szolgálják. Ha magukba és szétnéznének, meglátnák, hogy csak arról tettek
