Benczédi Pál (szerk.): Az Unitárius Egyházi Főtanács 1935. évi március hó 30. és április hó 1. és 2. napjain Clujon tartott ülésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1935)

I. ülés

7

lást és elmélyedést jogosultan igényli, — miért is ezt a tanácsos aíiaitól tárgyalásunk egész tartalmára kérem és elvárom, —

másik vonakozásban a történelmi múltúnk értékelését és megfelelő mérlegelését kérem. Hisz „a múlt hatalmunk egyik eleme“, ezt állapította meg lord Beaconsfield, Angliának egyik legnagyobb politikusa és államférfia. És ez elv Angliának összes cselekvényeiben — úgy az alakiságok, mint a belső tartalom tekintetében is — iránytűje. Ez elvet talán senki nem hivatott anynyira magáévá tenni, és iránytűül alkalmazni, mint mi erdélyi unitáriusok. Hisz híveinknek ez idő szerinti csekély számára tekintettel, — egyes híveinknek az állami, társadalmi, erkölcsi, munkamezőköni kiválósága mellett is,

csakis a történelmi múlt nyújtja nekünk azt az erőt, amelyre támaszkodva úgy az államhatalomtól, mint a nagy világot mozgató tényezőktől jogosan igényelhetjük azt az elismerést és segítést, amelyre történelmi hivatásunk betöltésére szükségünk van.

Midőn ennek fel- és elismerését egyházi főtanácsunk különös figyelmébe ajánlom, nagyon kell kérnem, hogy egyházi reformjaink végrehajtásánál ne töröljék le a múltúnk patináját, ne dobják félre az ebben gondosan raktározott erőt. De figyelembe kell ajánlanom azt is, hogy egyházi főtanácsunk az a törvényes fórum, melyen egyházunk vezetősége és tisztviselői számot adnak tevékenységükről, — s bejelentik a jövőbeli cselekvéseiknek iránytűit, — és egyházi Főtanácsunk hivatása ennek nemcsak a meghallgatása, hanem mérlegelése is. Nem tesz eleget hivatásának az az egyházi tanácsos, ki csak futólag jelenik meg főtanácsunkon, s annak ünnepélyességei lezajlása után haza is siet,

mert nemcsak azt kell megállapítanom, hogy valamennyien az egyházunk legfőbb javát kívánjuk szolgálni tanácsüléseinkkel, hanem azt is, hogy a „több szem többet lát“ elv alapján kívánatos az is, hogy tanácsos afiai tárgyilagos gondolat kifejtéseikkel részt vegyenek tárgysorozatunk letárgyalásában, a főtanácsi ülésünk befejeztéig.

A tárgyilagos észrevétel és bírálat az egyházunk vezetősége által megtett, vagy még megteendő intézkedéseknek helyességét, vagy téves voltát is tartalmazza, — vagyis felöleli a bizalom kérdését is. Elnökségünk ereje e bizalom kérdésén alapszik. Elnökségünk e bizalom nélkül nem élhet. A bizalom pedig megnyilat-