Benczédi Pál (szerk.): Az Unitárius Egyházi Főtanács 1935. évi március hó 30. és április hó 1. és 2. napjain Clujon tartott ülésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1935)

I. ülés

15

Megjelentem Barthou francia külügyminiszter tiszteletére, midőn városunk állomásán áthaladt. Ravasz László ref. budapesti püspöknek atyja halála alkalmából részvétemet nyilvánítottam.

E helyen becses tudomására hozom a Mélt. és Főtiszt. Főtanácsnak, hogy hosszas tanulmány alapján a Keresztény Magvetőben és külön kötetben közreadtam Szertartások és Vallási szokások az Unitárius Egyházban címen a hitéletünket tápláló liturgiális gyakorlatok ismertetését. Esperes afiai ajánlata szerint kiküldöttem mindenik körbe az esperesen kivül 2 lelkésznek azzal a kéréssel, hogy tavaszra készítsenek a liturgia mindenik részére kiterjedő javaslatot, hogy azokat egybefoglalva lássuk meg milyen módosításokat vélünk szükségesnek, kívánatosnak és gyakorlatba veendőnek. Ha a vélemények beérkeznek értekezleten tárgyaljuk s majd a Főtanács elébe terjesszük. E helyről felhívom Főtanácsunk összes tagjait érdeklődjenek a kérdés iránt.

A kopenhágai konferencián elfogadott hiterősítő tételeknek templomainkban hirdetését kérték. A különben is becses eszmének készséggel tettek eleget papjaink. Egyben kimutatást kértem kultuszunk eszközeiről. A jelentésekből kitűnik, hogy 3 harang van egy egyházközségünkben, 2 harang 73-ban, 1 harang 11-ben, tehát van 166 harangunk. Orgona van 73, harmonium 15, kultúrház, vagy használható iskolaterem, van 39-ben.

Külön lapot nyitok Egyházközségeink számára. Fölhasználtam azt a körülményt, hogy Főtanácsunk az 1934. évről átjött a jelen évre, s felkértem lelkész afiait, hogy az egész évi belmiszsziói munkáról és híveink tevékenységéről küldjenek átfogó és kimerítő jelentést. Párat kivéve, mindenki megértette célomat s olyan jelentéseket kaptam, melyekből megtetszik, nemcsak most, hanem jövőben is, hogy a pap és hívei serege, egymást jól megértve, kezet fogva munkálkodtak szent hitünk védő szárnya alatt a lelkek táplálásán, a szeretet és egyetértés erősítésén.

A templomot és az egyházi (parochiális) épületeket dicséretre méltó gonddal igyekeznek jókarban tartani. Nagy lendületet vett a közművelődési és kultúrházak építése. Ma már 35 ilyen házunk van, nagyobb rész befejezve, nehány helyen megkezdve.

Igen örvendetes jelenség, de némi észrevételt mégis tennem kell. Először azt, hogy a gyülekezet tagjainak baráti érintkezésre igen jó alkalom. A pap, részint a tanító s több helyen a tanult férfiak és nők az ismeret és tudás terjesztésére kitűnő helyet ta-