Benczédi Pál (szerk.): Az Unitárius Egyházi Főtanács 1935. évi március hó 30. és április hó 1. és 2. napjain Clujon tartott ülésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1935)
I. ülés
13 szerencsém a következőket terjeszteni a Mélt. és Főt. E. Főtanács, elébe az 1934. évben végzettekből. Üjévi üdvözletemet kiküldöttem nemcsak az anya- és leányegyházközségekbe, hanem, amenynyire lehetett, a szórványokba is. Az esperesi vizsgálatok előtt levelet küldöttem esperes és felügyelő gondnok afiaihoz felhiva figyelmüket bizonyos közérdekű fontosabb ügyekre. Köszönettel fogadtam esperes afiai és több Főtanácsi tag újévi megemlékezését. Turdai lelkes híveink két új harangot öntetvén, hatalmas gyülekezet jelenlétében, ünnepélyes istentiszteleten fölszenteltem. Valamint a megelőző évben Säntionluncan, ebben az évben Piaiesti községben részt vettem a Dávid Ferenc Egylet ifjúsági köre közgyűlésén. Az ifjúságot szeretem és érte mindent szívesen teszek, mert tőle várom a jobb jövőt. Úgy találom, hogy a múlt tartozik a jelennek azzal, hogy az ébredő, gondolkozó és tenni akaró ifjúsággal éreztesse, hogy magáénak ismeri őket s óhajtja észrevétetni velők, hogy egylélek táplálja s az unitárius egység és összetartás fogja keresztül segíteni minden válságon és veszélyen. Ifjak tiszteljétek apátokat és nagyapátokat, hogy hosszú éltetek legyen a földön és jól legyen dolgotok. Sohase feledjétek, hogy csak Isten akarata és az ő törvénye valósulhat meg az ember életében. Az E. K. Tanácsban történt felszólalások és a Tanács határozata következtében két ifjú papot komoly figyelmeztetéssel intettem, hogy óvakodjanak a túlzástól. Ez vonatkozik másokra is, annál inkább, mert a meggondolatlan kiszólásnak nemcsak a mi köreinkben támad kellemetlen visszhangja, hanem távolabb is. Afelől bizonyos vagyok, s ezt a Mélt. és Főt. Főtanács előtt is hangoztatom, hogy eltekintve bizonyos emberi gyarlóságtól, a mi ifjú papjaink megállják helyöket. Aki a papszentelő zsinaton együtt látta őket, öröme telhetett hennök. És most vájjon lehet-e olyan pap, aki nem ébred önérzetre? A lelkészjelöltek egyházközségi és középiskolai kisegítő munkát végeztek. Tőlük, valamint az új lelkészektől jelentést kértem tapasztalataikról, már azért is, mert jó ha a kezdő ifjú saját tükrében szemléli önmagát. Két új munkatéren: Bucurestiben és Bihoria-n működő ifjú lelkészeink ereje nagypróbára volt és van téve. Már csak az ismeretlen és idegen környezet is erős idegzetet és bölcs tappin-