Varga Béla (szerk.): Az Unitárius Egyházi Főtanács 1933. december hó 3. - 5. napjain Cluj-Kolozsvárt tartott ülésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1933)
IV. ülés
88 híveink szellemi igényei is átalakultak, fejlődtek. A mi unitátárius felfogásunk nem fél, sőt örömmel üdvözöl minden haladást, mert ez csak hitelveink erősbítésére és igazolására szolgál. Ez azonban csak akkor és úgy valóság, ha az unitárius hitelvek hirdetésére, terjesztésére hivatottak és kötelezettek ezt a munkát a mai kor szellemi igényeihez alkalmazkodva és azzal lépést tartva végzik. Ma csak a templomi szószékben végzett munka korántsem elég az igazi hivatás elvégzéséhez. Ez kétségtelen Tény az, hogy buzgó templomlátogatás ott van és csak ott van, ahol van templomon kívüli egyháztársadalmi élet. Ennek minden irányú ébrentartására, fokozására és fejlesztésére kérjük E. K. Tanácsunk figyelmének felhívását. 5. Egyháztársadalmi életünkben Nőszövetségeink, Nőegyleteink, Ifjúsági Egyleteink munkássága felbecsülhetetlen ér ékeket képvisel. Ezt érezzük, tapasztaljuk a gyakorlatban. Ezt a munkát minden vonalon honorálni kell. Felhivandónak tartjuk ezért E. K. Tanácsunk figyelmét, hogy saját hatáskörében sürgősen intézkedjék, hogy addig is, mig ez a kérdés Szervezeti törvényünk módosításával kapcsolatban törvényes formában nyer elintézést, az említett egyhaztársadalmi alakulatok elnökségei, keblitanácsok, egyházközségi közgyűlések, esperesi vizsgálószékek gyűléseibe legyenek bevonva. Reméljük, hogy ez az intézkedés buzdítás lesz ott, ahol ezirányban még hiányok vannak, viszont méltó és jogos elismerés azok részére, kik erre nagyon is rászolgáltak. 6. Törvényhozó testületünk előtt egy olyan hatalmas munka várja a végleges megoldást, mely az egyház egyetemes érdeke és jövendő sorsa szolgálatában sorompóba szólítja összes erőinket. Itt csak egy cél állhat mindannyiunk előtt: az egyetemes jó szolgálata. Ez előtt le kell vetni a mindennapi élet poros saruit. El kell felejteni a múlt és jelen valódi vagy képzelt sérelmeit. Otthon kell hagyni minden olyan érzést, mely megtörtént események kapcsán személyes vonatkozású célt szolgált vagy szolgálhatott. Ennek a nagy feladatnak sikeres megoldásánál nem a tömeg ereje, hanem a megtisztult elvek igazsága lehet egyedül a győztes. Ennek a hatalmas munkának alkotmányozó keretei között kell megnyilatkoznia a jövendő unitárius életnek befelé és kifelé. Ne legyenek itt bilincsek, de ne legyenek felrobbantott gátok sem. Érvényesüljön az unitárius gondolat szabadsága úgy és olyan formában, hogy ne vesszen el az ősi patina, melyet nem mi adtunk. Alkotmánytörvényünk épülete legyen egy meleg otthon unitárius összességünk minden intézménye részére, alkalmazkodva a jelen kereteihez és teret hagyva a jövő fejlődésének. Ettől a munkától annyit, oly sokat várunk, hogy csak egy kérése egy óhajtása lehet mindannyiunknak: Istenünk segítségül hívása, annak békés, sikeres és áldásos befejezéséhez.
