Varga Béla (szerk.): Az Unitárius Egyházi Főtanács 1933. december hó 3. - 5. napjain Cluj-Kolozsvárt tartott ülésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1933)
I. ülés
7 Ne vegyék tehát rossz néven lelkészeink, tanáraink és tanítóink, s főleg ifjúságunk, ha a mai nehéz helyzetünkben is nemcsak kitartásra, hanem a „több munkára“ kérem őket. Apró ország, kicsiny egyház több szorgalmat kell hogy mutasson, mert csak igy maradhat fenn a nagyok mellett. A több szorgalomért az áldás az egyetlen jó Istentől jön, ki midőn a kicsinyt magasra akarja emelni, annak fiait áldja meg erővel —testben és lélekben, — kitartással: a munkában — s bölcsességgel: a kivitelben. Mi egy nagy erkölcsi tőkének — az unitárizmusnak — nemcsak élvezői, hanem bizományosai is vagyunk. Mi az erkölcsi tőkének épségéért számadással is tartozunk. Egyházunknak a kor szellemét nemcsak megértenie, hanem azzal haladnia is hivatása. A ma unitárius egyháza nem lehet puszta közigazgatási intézmény. Meg kell azt tartalommal töltenünk, át kell szeretett intézménnyé alakítanunk. Intézményesen kell szerveznünk a misszió-ügyet, a lelki betegek, — a hitbeli támogatásban szükölködők, a szegények, betegek és árvák gondozását. Az egyházban rendre is van szükség, — de nem az a leglényegesebb, hogy az egyház, mint jogi személy, miként van törvényekkel és rendeletekkel körülbástyázva, hanem az, hogy miként lüktet abban a kölcsönös szeretetnek lelke ? miként nyer abban életet az a krisztusi rendelkezés, hogy „szeressétek egymást“ és „egymásnak terhét hordozzátok.“ Nagy ma a mi nyomorúságunk, nehéz ma a mindennapi élet terheinek, gondjainak a hordozása, de úgy Erdélynek, mint különösen egyházunknak történelme azt tanítja, hogy nincs oly reménytelen helyzet, melyből kivezető út ne lett volna. A legnehezebb napokban mindég egymásra találtak azok, kik a kor szava megértésével, — a velük egyetértők tömörülésével, belviszályok, sőt hatalmas külső ellenségek dacára is meg tudták menteni Erdélyt, s meg tudták menteni vallásunkat, s egyházunkat. E tanulságot vonja le a mai nemzedék is a múlt történelméből, ez legyen hivatásteljesítésünknek az — iránytűje. Ehhez kérem egyetlen jó Istenünknek a segedelmét, — de kérjük mindannyian a közügyigazgató atyánkfiái ajkaival. . . Imádkozzunk. E gondolatok és érzelmek hatása alatt a főtanácsi ülésünket megnyitom, s tanácsos atyánkfiáit a már közismert szeretteljes és tárgyilagos tanácskozásra kérem. Főtanács a megnyitó beszédet nagy figyelemmel hallgatja és teljes terjedelmében jegyzőkönyvre vételét határozta. 2. Gvidó Béla közügyigazgató-esperes imát mond. Isten áldását kéri a Főtanács munkájára.
