Varga Béla (szerk.): Az Unitárius Egyházi Főtanács 1933. december hó 3. - 5. napjain Cluj-Kolozsvárt tartott ülésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1933)
II. ülés
68 Ez ;i vagyon nyilvánvalóan nem reális, mert a mérlegben a házak 5,400.000 lej vételértékben vannak felvéve, holott a mai gazdasági viszonyok mellett a házak értékei nagyot estek. Ezért a nyugdíjbizottlság el is határozta, hogy az 1933. évi mérlegbe már 30%-os értékcsökkenéssel állítja be. További vagyoncsökkenést fog eredményezni a behajthatatlan kamat és házbérhátrálékoknak a mérlegből való kihagyása és külön nyilvántartásba tétele. Tehát ezek azt fogják eredményezni, hogy amig a nyugdíjintézet vagyona még az 1932. évben is 146.897 lej szaporodást mutatott, addig az 1933. évi mérleg vagyoncsökkenést fog feltüntetni. Az anyagi ügyekkel talán túl részletesen is foglalkoztunk ebben a jelentésünkben, de úgy ezt, mint az 1930. évi adatokkal való összehasonlítást azért tettük, hogy ebből nyilvánvalóvá váljék az a parancsoló szükség, amely úgy a nyugdijaknak nagymérvű leszállítását, mint a járulékoknak legalább a skála szerinti összegek 4%-ában való fenntartását kikényszerítette. Múlt évi jelentésünk óta a tagok létszámában a következő változások történtek: Meghalt 2 nyugdíjas özvegy, 1 nevelési járulékot élvező kiskorú gyermek és 1 nyugalmazott lelkész, öszszesen 4. Végkielégítéssel a nyugdíjintézet tagjai közül távozott 1 tanítónő. Űj tagokul felvétetett 4 lelkész és 1 tanítónő, összesen 5. Az év folyamán nyugalomba ment 5 lelkész és 1934. április 1-ével nyugdíjaztatott 1 lelkész, nyugalomba ment 1 tanítónő. Ezek után a tagok létszáma az 1934. év elejére előreláthatólag: 1. Aktiv tagok: Tanár 20, lelkész 110, tanító 43. tisztviselő 6, szolga 3. 2. Nyugdíjasok- Tanár 7. lelkész 19, tanító 7, özvegy 40. nevelési járulékot élvező kiskorú 22, összesen 95 személy. Ezek után a nyugdíjbizottság, feltárva a nyugdíjintézet súlyos anyagi helyzetét, nyugodt lélekkel elmondhatja, hogy minden tőle telhetőt megtett arra, hogy a rendelkezésre álló eszközök mértékéig úgy az aktiv, mint a nyugdíjas tagok jogai érvényesüljenek és hogy többet nem tehetett, az nem rajta, hanem a mostoha körülményeken múlott, amelyek közé a nyugdíjintézet bárki hibáján kívül, csupán a gazdasági helyzet szerencsétlen alakulása miatt jutott. Ennek a tudatában a nyugdíjbizottság úgy az egyházi főhatóságot, mint a nyugdíjintézetnek minden tagját, minden egyházi intézményt és minden egyháztagot mély tisztelettel kéri, hogy felelősségteljes, nehéz munkájában, a járulékok és más jövedelmek behajtásában, valamint minden más irányú tevékenységében is jó lélekkel siessenek a támogatására, mert a nyugdíjintézet olyan prosperitása, amely úgy az aktiv, mint a nyugdíjas tagok megelégedésére vezet, nem az egyesek, hanem az egyetemes egyház érdeke.
