Varga Béla (szerk.): Az Unitárius Egyházi Főtanács 1933. december hó 3. - 5. napjain Cluj-Kolozsvárt tartott ülésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1933)
II. ülés
62 intézőt el Ion, hogy azokkal szemben kötelezettségeinek teljesítése csak leszállított igényekkel és azok inellett is a legnagyobb erőfeszítés mellett ha lehetséges. „ A nyugdíjintézet tagjainak létszáméban előző jelentésünk óta a következő változásokról számolhatunk be: Az aktiv tagok közül meghaltak 3-an. A tagok sorából törül tetett 1. Nevelési járuléka megszűnt 1 gyermeknek. Uj tagokul felvétetett 1 tanár és 2 lelkész. Nyugalomba ment 3 lelkész. A nyugdíjasok száma szaporodott még 2 özveggyel és 2 nevelési járulékot élvező gyermekkel. E változások után a nyugdíjintézet tagjainak a száma így alakul: Aktiv tagok: Nyugdíjasok: Tanárok — — — — 20 Tanárok — — — 7 Lelkészek _____ 108 Lelkészek — — — 15 Tanítók —' — — — 45 Tanítók — — — — 6 Tisztviselő — — — 6 Özvegyek — — — 39 Szolgák — — — — 3 Nev.-jár. — —- — 23 összesen: 182 összesen: 90 182 aktív tag' meggyengült teljesítőképessége mellett a nyugdíjintézetnek 90 személyről kellett már a folyó évben is gondoskodnia, ami több mint 1.600.000 lei nyugdíjkiadást jelentett és ez összegnek V4 részét azok az özvegyek és kevés számú nyugdíjas emészti meg, akik a régi nyugdíjintézettől maradtak örökségül a mai nyugdíjintézetre. A számadás Lei 6.588.529.25 bevételt és Lei 5.702.575.— kiadást, azaz Lei 885.954.25 pénztári maradványt tüntet fel. A leltári vagyon Lei 18.045.714.25-ben van megállapítva, amiből „ 945.509.25 nemjövedelmező és „ 17.105.739.— jövedelmező vagyonnak van beállítva. Ez lényegesen módosul, mert a 18.000.000.— Leiben behajthatatlan kamathátralékok és házbérhátrálékok vannak, amik reális vagyonnak nem tekinthetők és csk külön nyilvántartásba kerülhetnek, de nem képezhetik a reális vagyon részét. A jelentés által feltüntetett helyzet parancsolólag megköveteli, hogy a Nyugdijbizottság mindent elkövessen egyfelől a meglevő vagyon jövedelmezőbbé tételére, másfelől pedig a kiadások csökkentésére, hogy ezáltal a már rég húzódó és enyhülni nem akaró válságos időt a nyugdíjintézet alapjában való megrendülése nélkül átélje. Úgy az egyik, mint a
