Varga Béla (szerk.): Az Unitárius Egyházi Főtanács 1933. december hó 3. - 5. napjain Cluj-Kolozsvárt tartott ülésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1933)
I. ülés
25 16. Egyházi titkár 2080/a—1933. sz. alatt beterjeszti az E, K. Tanács 1932. és 1933. évekről szóló jelentését: Méltóságon és Főtiszteiendő Egyházi Főtanács! Midőn a legutóbbi fötanácsi ülés óta lefolyt 2 esztendőről, munkásságunkról és egyházunk helyzetéről beszámolunk, általános jellemzésként arra mutatunk rá, hogy főképen a gazdasági nehézségekkel kellett küzdenünk. Ezek hatottak bénítólag egyházunk, intézményeink működésére, ezek váltották ki itt-ott az elkeseredés, türelmetlenség, sőt bizalmatlanság tüneteit is, s ezáltal is hátráltatták azt, hogy fejlesztő, továbbépítő munkát, a kívánt mértékben végezhessünk. Az iskolai államsegély elmaradása, m egyházi államsegély katasztrofális apadása, az általános gazdasági válság és a. rossz gazdasági év miatt is a hívek teherbíró képességének csökkenése a legsúlyosabb próbára állított és különösen a lelkészi és felekezeti tanítói kart juttatta nyomorúságos helyzetbe. Azonban remélni merjük, hogy ezen a mélyponton túlvergődünk, s ha még hosszú időre is íenne szükség, hogy gondtól mentesebb állapotba kerüljünk, bízunk Isten segítségében, hogy az ezutáni megpróbáltatásokat is kibírjuk s összetartással, örmetagadással és áldozatkészséggel egyházunkat és ősi intézményeinket a jövő nemzedék számára megmenthetjük és megtarthatjuk. 1. Az állammal való viszonyunk. 1. A szükebb értelemben vett egyházi ügyek közül is az anyagi kérdések, a törvény szerint járó államsegély megfelelő mértékben való kieszközlése vette leginkább igénybe munkaerőnket, fáradozásainkat. Az 1931. évi fötanácsi ülés elé részletes jelentést terjesztettünk már arról, hogy az 1932. év elejétől kezdve az eevházi államsegélyeink milyen katasztrofálisan lecsökkentek; az addigi, mintegy 10,000.000 lej helyett, alig két és egynegyed millió leit vettek fel államsegélyünkként a vallásügyi minisztérium 1932. évi költségvetésébe, olyan csekély összeget, amelynek felosztására a minisztérium felhívásául javaslatot is alig tehettünk, mert nyilvánvaló volt, hogy abból, bármilyen megosztással sem lehet megfelelő járandóságban részesíteni az egyes kategóriákat, a lelkészeket, teol. tanárokat és központi tisztviselőket. A vallásügyi minisztérium által kért felosztási tervnél irányadónak fogadtuk el az E. Főtanács 20/1932 sz. határozatát, s így történt azután, hogy az egyházi államsegélyben részesülő lelkészek részére jutott 1932. évi rendes államsegélyként fejenként 730—1600 lei, a teol tanárok részére 3005—3565, Főtisztelendö Püspök úrnak 5850, s a központi tisztviselőknek 300—1520 lei havi összeg. Természetes, hogy ezen utóbbi összegeket szerény
