Varga Béla (szerk.): A Magyar Unitárius Egyház Főtanácsának Kolozsvárt, 1930. dec. 14., 15. napjain tartott évi rendes üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1931)

Jegyzőkönyv

42

már nyugalomban él. Davis V. D. volt tanulótársamtól azt az örvendetes hírt kaptam, hogy a Manchester College történetét írja, Street C. J., aki Főtanácsunk tiszt, tagja, a manchesteri Unitarian College-ban a gyakorlati teológiából a folyó évben előadást tart és tanulóink iránti érdeklődését már előre jelezte.

Halottaink

emléke az élőknek szól. Az a hely, melyet elfoglaltak, óva int, hogy nemcsak emléket hagytak ránk, hanem azt a kötelességet is, hogy az utánuk maradt űrt betöltsiik, a félbemaradt munkát folytassuk, mert jaj nekünk, ha minden eltávozó után csak a veszteség növekedik megújulás nélkül.

Elmúlt évünk halottai között első helyen Taft IIaward Vilmos neve hívja ki figyelmünket. Az amerikai Egyesült Államok elnöke volt és az ország főbírája. Felül állott minden pártpolitikán. Óriás felelősséggel járó megbízásokban volt része, mert mindig és mindenben a legtisztább eszmék irányították gondolkozását és cselekedeteit. Vallásos ember volt és hitnézeteinek kielégítését az unitárius vallásban találta meg. Szívesen vett részt az unitáriusok munkájában úgy is mint író, úgy is mint vezérszónok. Mintha most is látnám, milyen boldogság súgárzott derült arcán, midőn washingtoni házában 1925-ben megismertettem erdélyi egyházunk múltjával és jelen helyzetével. Életrajzírója szerint: „nagyszívű, nemes gondolkozású, becsületes és bátor férfi volt. Élete állandó példányképe lesz a nemzet ifjúságának.“ Nekünk, erdélyi unitáriusoknak, biztatónk és büszkeségünk marad, mert mindig őszinte hűséggel ápolta a legrégibb unitárius egyház iránti hittestvéri jóakaratát.

Hazai sorainkban is estek veszteségeink. Gálfalvi János gagyi lelkész húzamos gyengélkedés után elhunyt. Lelkiismeretes, régi veretű unitárius volt, aki előtt mindig több volt a közért való buzgólkodás az egyéni érdek kényelménél. Betegeskedő neje mellett is azt lehetett észlelni, hogy a hűségben soha el nem lankadott. Rövid idő múltán neje is elhunyt. Dr. Demeter Lőrinc keresztúri iskolánk lelkes és áldozó felügyelő gondnoka rövid betegség után megvált az élettől, mit oly nagyon szeretett és a munkától, miben a kiváló magyar tisztviselők közé tartozott. Borbély György tanár hir-