Varga Béla (szerk.): A Magyar Unitárius Egyház Főtanácsának Kolozsvárt, 1930. dec. 14., 15. napjain tartott évi rendes üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1931)

Jegyzőkönyv

27 és tanítói lakot teremtettek. Ehhez járult az a harmonikus egyetértés, amelyben a község népe — románok és magya­rok — él. Sepsiköröspatak helyzete nem könnyű, mert ver­senyiskolát tart fönn a róm. katholikus pátrónus. A tanítók gyakori változása, remélhetőleg, meg fog szűnni és az egy­házközség elkerüli a vagyoni károsodást, mely a megfontolás hiánya miatt fenyegeti. Kálnokot dicséret illeti, hogy a múlt idők emlékét őriző köpenyeges fatornyát megújítva, bizto­sította a jövő nemzedékeknek, kikre nagy feladat gyanánt nehezedik a templom festett mennyezetének kiújítása. A kál­­noki pap érdeme, hogy Bodok alig száz unitáriusa bájos kis imaházával eljutott az önálló élet szép kezdetéig. Gondnokát, id. Orbán Ferencet, ki negyven éve tartja keblén e kis gyüle­kezetei, nagy elismerés méltán megilleti. Brassó már túl van az ígéret szépen csengő biztatásán, mert parochiális házat szerzett s azzal központot és az egyházi életet tápláló helyi­ségeket. Imája száll közel s távolba, hogy imaházat emel­hessen nagyon buzgó híveinek, akik minden elismerést jo­gosan várnak az unitáriusságtól. Lelkésze messze jutott már, de nyugvópontot csak az új imaházban lát. Szentiványlabor­­falva a nagy unitárius családok ősi fészke. Egyházunknak háromszáz év alatt adta a Szent-Iványi, Márkos, Bedő csa­ládokat és Berde Mózsát. Sepsiszentgyörgy új imaházában a püspöki vizsgálat megtalálta, amit. várhatott, a kellemesen vonzó édes otthont. Csak azt kell sajnálni, hogy Kilyén nincs közelebb, mert ősrégi kis templomát nagy kár volna kiengedni a használatból. A köri esperes paróchiája, Árkos, legyen a bezáró a püspöki vizsgálathoz. Érdemes rá nem­csak várfal közé ölelt nagyszabású templomával, hanem há­rom tanítós iskolájával, hol nemcsak a gyermekek, hanem az ifjúság is otthonra lel. A folyó évben két új imaház fölszentelése örömében volt részem. Junius 15-én nőmmel és családom más tagjával ki­szállottam Erzsébetvárosra, újonnan szerzett imaházunk föl­szentelésére. Nevezhetném új térfoglalásnak, de helyesebb lesz mentő munkának minösítni. Hosszú évek alatt költözött a megélhetést biztosító városba hiveink közül nemcsak egyes ember, hanem családok is. Eimutathatólag a református gyü­lekezethez csatlakoztak, csak az emlékezet körén helül eső időben, mintegy 50—50 hívőnk. A református testvérek elő­

Next

/
Thumbnails
Contents