Varga Béla (szerk.): A Magyar Unitárius Egyház Főtanácsának a Dávid Ferenc halála 350-ik évfordulója emlékünnepélyével kapcsolatosan Kolozsvárt, 1929. november 10. 11. és 12. napjain tartott évi rendes üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1930)
Jegyzőkönyv
Fötanácsi bizottság a javaslatot kisebb módosításokkal elfogadásra ajánlja. Főtanács az előterjesztést először általánosságban, azután részletesen is megvitatja s többek hozzászólása után a főtanácsi bizottság javasolt módosításának figyelembevételével a Fegyelmi Törvény szövegét a következőkben állapítja meg: Unitárius egyházi törvény a fegyelmi felelősségről. I. FEJEZET. 1. Általános határozatok. 1. §. A fegyelmi bíróság elbírálása alá csak azok az esetek tartoznak, amelyek e törvény szerint fegyelmi vétségek. Fegyelmi vétség tényálladékát meg nem állapító szabálytalanságok elbírálása az egyázi közigazgatási hatóságok hatás körébe tartozik. 2. §. E törvény értelmében egyházi (egyházrendü) tagoknak tekintendők: a teológiai intézet rendes tanárai, a gimná ziumi vallástanárok, kinevezett lelkészek, felekezeti tanítók és rendes énekvezérek. 3. §. Fegyelmi eljárás alatt álló tisztviselőnek, vagy fizetéses alkalmazásban levőnek hivataláról való lemondása az elrendelt fegvelmi eljárás megszüntetését nem vonja maga után. (50. §.) 4. $. Nyugalomba helyezés után fegyelmi eljárásnak a nyugdíj elvonása céljából és csak oly bűncselekmények miatt van helye, amelyekre az általános közpolgári büntető törvény könyv hivatalvesztést szab. 5. §. Mindazokban az esetekben, amelyekben a fegyelmi bíróság az eljárást megszünteti, vagy a panaszlottat felmenti, köteles a netán fennforogni látszó valamely szabálytalanság megvizsgálása céljából az iratokat a panaszodnak közvetlen felettes közigazgatási hatóságához átteni. 2. Fegyelmi vétségek. 6. §. Fegyelmi bírósági eljárás alá tartozik: az egyház törvényei értelmében akár megválasztás, akár kinevezés folytán fi zetéses vagy tiszteletbeli tisztséget viselőknek, vagy alkalmazásban levőknek, mindama mulasztása vagy cselekedete, amely fegyelmi vétséget képez. A mulasztás csak akkor szolgálhat fegyelmi eljárás alapjául, ha belőle erkölcsi hátrány, vagy anyagi kár származott. 7. §. Fegyelmi vétségek: 94
