Varga Béla (szerk.): A Magyar Unitárius Egyház Főtanácsának a Dávid Ferenc halála 350-ik évfordulója emlékünnepélyével kapcsolatosan Kolozsvárt, 1929. november 10. 11. és 12. napjain tartott évi rendes üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1930)

Jegyzőkönyv

E. K. Tanács által alkalmasnak talált módon az illető főtanácsos, vagy egyházi alkalmazottra nézve s a kirovásokat a megállapítások alapján E. K. Tanács végezze. E. K. Tanács kirovásával szemben az érdekeltnek egyházi Főtanácshoz lehet felebbeznie.

Amennyiben egyházi Főtanács ezen javaslatot nem fogadná el, E. K. Tanács felhívja a figyelmet, hogy abban az esetben, ha valami más formát egyházi főtanács a hiány fedezetére nem jelölhet meg, E. K. Tanács az összes tanárok, tanítók s ezzel kapcsolatban a központi tisztviselői és városi lelkész fizetéseknek az 1925—26. iskolai évi fizetésben való redukálását ajánlhatja csupán.

Főtanácsi bizottság a következő előterjesztést teszi:

Mint általában minden életnek,. Egyházunk életének is megvannak a maga anyagi szükségletei.

A múltban nemes jóltevőink alapítványai Egyházunkat bőségesen ellátták anyagi javakkal. Egyházunk nagykiterjedésü birtokait .azonban az állam kisajátította, anélkül, hogy a békeszerződések rendelkezéseit teljesítve, iskoláinkat megfelelő államsegélyekben részesítené.

Az átmenetieknek hitt elmúlt években egyházi belső embereink túlfeszített áldozatkészsége tette lehetővé egyházi intézményeink, iskoláink fentartásat.

Azonban önfeláldozó erőfeszítések örök időkig nem tarthatnak. Egyházi belső embereink egyházszeretetiiknek nemes fellángolásában megmutatták a példát, amelyet mindannyiunknak követnünk kell.

Ha kedves a mi leikeinknek és sziveinknek egyházi intézményeink és iskoláink élete: áldozatot kell hoznunk fennmaradásukért.

És hogyne volnának előttünk kedvesek és becsesek ősi intézményeink, amelyeket őseink áldozatkészsége létesített és szeretete tartott fenn a mi számunkra, a mi kulturális elöhaladásunkra és hogyne hoznók meg mi is az áldozatot, hogy őseink megszentelt örökségét utódainkra is átszállíthassuk.

Az áldozat csak addig elviselhetetlen, amíg a teher kevesek vállán nyugszik, de ha a mi közös kulturális értékeink anyagi terheit közös erővel és az arányos teherviselés elvei szerint hordozzuk: nem lesz az elviselhetetlen és a közös erővel fentartott intézményeink talán még jobban a sziveinkhez nőnek.

Főtanácsi Bizottság E. K. T. javaslatát elfogadásra ajánlja és hitrokoni szeretettel kéri egyházunk összes tagjait, hogy értsék meg az idők parancsoló szavát és hozzák meg áldozataikat, mert ha egyházi intézményeinket pusztulni hagyjuk, akkor a mi ősi, faji kultúránk utolsó várait adjuk fel és mi is nyomtalanul elveszünk.

Többek hozzászólása után, amelyek az egyetemes egy79