Varga Béla (szerk.): A Magyar Unitárius Egyház Főtanácsának a Dávid Ferenc halála 350-ik évfordulója emlékünnepélyével kapcsolatosan Kolozsvárt, 1929. november 10. 11. és 12. napjain tartott évi rendes üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1930)

Jegyzőkönyv

bői önként következik, hogy e téren a mai nemzedéknek nem maradott teendője, nem jutott osztályrésze.

Én is vallom Dávid Perencünkkel, hogy „a keresztények ellenségei a vétkek, melyek ellen az erénnyel kell küzdeni, — hogy a tudomány űzze el a tudatlanságot; — a méltánytalan' ságot múlja felül a béketürés; — a kevélységnek álljon ellen szerénység; — a restség ellenébe állíttassák a munkásság; — a kegyetlenséggel harcoljon a kegyelmesség; — a tettetést győzze le az őszinteség; — mert ezek az igazi keresztény vallás igazán győzelmes fegyverei.

Én is hirdetem nagy Írónkkal, — Jakab Elekkel —■ hogy „ki hajlandóbb megbocsátani, mini haragudni, az az Isten természetét követi, — ki bár bűnös voltunkat tudja, megtérésünkre kegyelmesen várakozik“. \

Mégis fel kellett említenem és ki kellett domborítanom N a fenti tényt, mint történelmi igazságot, annak megerősítésére, hogy a hitet, —- az igazságot — eltiporni, megölni erő’ szakkal nem lehet, mert az kitör és eget kér.

Hiszen hiába adta ki Báthory fejedelem 1571 szept. 17-iki hírhedt rendeletét, melyben a könyvnyomtatóknak meghagyja, hogy „bármely régi, vagy új író legkisebb könyvét és írásait engedélye és megegyezése nélkül lefoglalás és minden javainak elvesztése büntetése alatt kinyomatni, árulni és terjeszteni ne merjék“.

Hiába hagyja meg főtisztviselőinek, hogy „az eretnekséget magukban foglaló — Dávid Ferehc-féle — könyvek eladóit és terjesztőit nyomozzák ki, s a náluk talált minden ilyen könyvet lefoglaljanak és elvegyék“.

Hiába lett ez annyira szigorúan végrehajtva, hogy miként Jakab Elek megállapítja: „Kolozsvár népszerű és csodás ékesszólású főpapjának, Erdély és Magyarország legnagyobb teológusának, egy bámulatos munkásságú lélek évtizedekre terjedt írásainak eredménye, 40 évi levelezése, az életből csaknem kitöröltetett, tűzbe dobták, vagy soha fel nem találhatólag elrejtették, — tanait kárhoztatták, könyveit megsemmisítsék.

Mégis, mint szent legenda szállott örökösről örökösre szenvedéseinek emlékezete és tisztult hite, mert lévén „a hit Istennek ajándéka, az hallásból leszen, mely hallás Isten igéje által vagyon“.

Az erőszaknak nem sikerült sem a Dávid Ferenc egyházát, sem tisztult hitét kiirtani, — az él, fejlődik és munkál — s a mai rettenetes nehéz küzdelmek és életviszonyok között is törekszik — a testvér felekezetekkel karöltve — az erkölcs birodalmának határait nemcsak megóvni, de kiszélesbiteni is.

Haladjunk azért ingadozás és megállás nélkül a Gondviselés által számunkra kijelölt úton, s tartsuk minden időben szemünk előtt János Zsigmond fejedelmünknek bölcs kijelen-6