Varga Béla (szerk.): A Magyar Unitárius Egyház Főtanácsának a Dávid Ferenc halála 350-ik évfordulója emlékünnepélyével kapcsolatosan Kolozsvárt, 1929. november 10. 11. és 12. napjain tartott évi rendes üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1930)
Jegyzőkönyv
niszteriumhoz egy elaborátumot nyújtottunk be, melyben megjelöltük a vallásügyi törvény végrehajtási utasítására vonatkozó kívánalmainkat, amik megfelelnek az E. Főtanács által a vallásügyi törvényt illetően kifejezett álláspontnak. Sajnálatunkra az elmúlt évben a kormány a vallásügyi törvény némely szakaszának megváltoztatására egy új törvényt fogadtatott el az ország törvényhozásával. Ennek az új törvénynek a tervezetét az egyházakkal előzetesen nem közölte és a törvényhozás elé is sürgősen terjesztette, úgy, hogy csak a parlamentben szólalhattak fel ellene a kisebbségi pártok képviselői. Nem mulaszthatjuk el azonban, hogy az érvényes törvénnyel szemben is aggodalmunknak adjunk kifejezést az iránt, hogy annak intézkedései túlbuzgó, alsóbbfoku hatósági közegek részéről az egyházak és ezek alkalmazottai ellen zaklatásokra adhatnak alkalmat. A törvény ugynis súlyos szabadságvesztéssel bünteti és az államsegély elvesztésével sújtja azokat a lelkészeket, akik az államhatalom törvényei és rendeletéi ellen izgatnak imahelyeken, vagy vallásos gyakorlatra összehívott gyülekezetben, vagy akik ilyen gyülekezeteken kívül is lelki fenyítéssel hatnak a hívekre a törvények, rendeletek és hatóságok elleni engedetlenség céljából vág}' ilyen célból tartandó gyűlésre másoknak átengedik az istentiszteletre szánt helyiséget. Az általános büntető törvénykönyv megfelelő intézkedéseket tartalmaz az állam- és törvényellenes izgatásokra, s hogy ezekre vonatkozó rendelkezés a vallásügyi törvénybe is vétetett fel, az könnyen eredményezheti azt, hogy türelmetlen állami közegek a törvény vagy hatósági rendelet egyszerű bírálatáért is beavatkoznak az egyház belügyeibe. Az új törvény rendelkezik arról is, hogy az egyházak javára tett ingyenes adományok 50.000 lejig a vallásügyi minisztériummal közlendők, ezen felül ingyenes szerzemények pedig csak a minisztérium beleegyezésével fogadhatók el. Ez az intézkedés a vallásügyi törvény 12-ik cikkéhez képest, melyben az államhatósági jóváhagyás az 50.000 lejen alóli ingyenes szerzeményekre is elő volt írva, könnyítést jelent ugyan, de még így is oly megterhelés, ami régebben nem állott fenn. Az új törvényt magyar fordításban közöltük valamennyi lelkészi hivatalunkkal s egyúttal felvilágosítást adtunk arra, hogy a törvénynek a vallásos egyesületekre vonatkozó intézkedései a történelmi egyházak egyházi egyleteire nem vonatkoztathatók. A vallásügyi törvény 15. §. értelmében a theologiai akadémia tantervét közöltük a kultuszminisztériummal s a román nyelv, irodalom, alkotmánytan és történelem részletesen kidolgozott tantervét a minisztériummal való együttes megállapításra felterjesztettük. 40