Varga Béla (szerk.): A Magyar Unitárius Egyház Főtanácsának a Dávid Ferenc halála 350-ik évfordulója emlékünnepélyével kapcsolatosan Kolozsvárt, 1929. november 10. 11. és 12. napjain tartott évi rendes üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1930)

Jegyzőkönyv

ken, díszeleg az igen praktikusan tervezett épület. Látogatásom részleteiről jegyzőkönyv és az E. K. Tanácshoz beterjesztett jelentésem liű képet ad. Az imaterem űgv van szerkesztve, hogy szükség szerint kitágítható a gyülésteremnek szánt elég bő helyiséggel. Itt a lelkész és hiveb egymást megértve, valóra váltották, ami éveken át csak ábránd és szép remény volt. Reméljük, hogy a nyáron lezajlott szörnyű bányászkatasztróf'a, melynek két hívünk lett áldozata, nem fog ismétlődni.

Január végén dr. Miké Lőrinc titkár afiával Bucure§tben tisztelegtünk az új kormány elnöknél, vallás-, közoktatási és belügy minisztereinél, a református egyház küldötteivel és a Magyar Párt számos tagjával együtt. Fölösleges mondanom, hogy a legszivélvesebb volt a fogadtatás, amit élénken igazol, hogy Maniu miniszterelnök ür magyarul válaszolt s hálásan emlegette a zilahi ref. gimnázium iránt tartozó háláját, éppen mint Dr. Vajda miniszter úr a kolozsvári unitárius gimnáziumban tanulását. Jóindulattal, jóakarattal és ígérettel bőven elláttak.

Az E. K. Tanács jelentése kellőnél is több bucuresti útról fog elszámolni, melyek Dr. Mikő titkárunk kitartását igazolják. Szeptember 11-én ketten mentünk el a közoktatásügyi miniszterhez szentmihályi iskolánk megmentéséért. Lehetetlen elhallgatnom, hogy ezt a harcot már két éve folytatjuk, még pedig főképpen Kádár Balázs tanító és főtanácsos afiával szemben. Fölösleges eljárását jellemeznem. Mindenkinek meg lehet és meg van felőle a véleménye, de egyre figyelmeztetek minden kritikust: mi alkotmányos egyház vagyunk. Eljárásainkat és intézkedéseinket törvényeink szabályozzák, egyben korlátozzák is. A szentmihályi ügyek kellő időben, bírói kézbe voltak letéve. A föpásztor megtett mindent, ami lehetségesnek kínálkozott.

A folyó év I. felének igen tekintélyes részét külföldi utómra fordítottam. Főtanácsunk után nemsokára értesítést kaptam angol unitárius testvéreinktől, hogy az ottani unitáriusság újra szervezése, s illetőleg uniója, a „General Asembly of Unitarian and other liberal Cristians'1 első rendes közgyűlésén jelenjek meg. Midőn a hivatalos meghívás megérkezett, E. K. Tanácsunk sietve ragadta meg az alkalmat, hogy tegyem meg az első püspöki látogatást a Britt szigetekre. Ha nem is aggodalom nélkül, szívesen vállaltam számos okból. Első okom az a meleg hittestvéri viszony, amely a két ország unitáriusai között 1825 óta mindig fokozódó melegséggel fennáll. Másik az volt, hogy hittestvéreinknek ez új mozgalmának sikere igen hosszú előkészület után is, még mindig aggodalommal töltötte el az irányítókat, ezek között a Britt és Külföldi unitárius társulat és a Conference elnökét, nekem tanulói éveimtől mostanig belső barátomat, Fö-28