Varga Béla (szerk.): A Magyar Unitárius Egyház Főtanácsának a Dávid Ferenc halála 350-ik évfordulója emlékünnepélyével kapcsolatosan Kolozsvárt, 1929. november 10. 11. és 12. napjain tartott évi rendes üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1930)
Jegyzőkönyv
\ aki közülük nőtt ki. Ök, mint a reformáció ifjú művének lelkes harcosai azt hitték, hogy nekik ezt a. művet az összeomlástól kell megvédelmezniök. Ök koruknak szellemében cselekedtek. Mi azonban visszatekintve annak a kornak sok küzdelemmel telt éveire és az akkori nagy történelmi idők szellemére, ma, már meg tudjuk érteni a reformáció egyes fázisainak összefüggését, amelyet ök a harc hevében nem tudtak áttekinteni. Abban az időben épült ki Erdély földjén a bárom protestáns egyház alappillérje. Akkor különült el a reformáció hatása alatt létesült egyházak ama külön hatásköre, almelyekben ezek ma is a maguk építő munkáját teljesítik. Akkor küzdötték ki a mi elődeink azt, amire mi, erdélyiek ma is mind büszkék vagyunk: a hit és lelkiismeret szabadságát. Akkor küzdötték ki az erős harc hevében azt, ami hazafias dalunkban is kifejezésre jutott: „Erdély a türelem hazája, minden hitfelekezetnek biztos végvára.“ A szabadságért való ebben a magasztos küzdelemben Dávid Ferenc első helyen állott és ő ennek a küzdelemnek lett tragikus áldozatává. Mi ma szívből azt kívánjuk, hogy az unitárius testvéregyháznak ne legyen soha hiánya abban, hogy bizó lélekkel keresse az Istent és no legyen hiánya soha olyan prédikátorokban sem, akik az evangéliumnak lelkes és átszellemült hirdetői, mint amilyen Dávid Ferenc is volt, akiről egyik kortársa ezeket írta: „Ha a szent Lélek Istennek szava, úgy - Dávid Ferenc Istennek beszélő ajaka.“ Áldja meg a könyörületes Isten, az örökké gazdag menynyei Atya ezt az emlékünnepélyt. Kívánjuk, hogy a testvéregyházunk tagjaira is találjon a régi mondás: „arra fordítják tekintetüket, akit nem láthatnak ugyan, de aki látja őket“. Ezután I van Nicolae püspök úr és a gör. kel. egyház nevében Dr. Sebastian Stanca püspöki tanácsos úr mondott tartalmas, a Dávid Ferenc érdemeit kiemelő s a vallás értékének mély átérzéséröl tanúskodó beszédet. Vele együtt volt Andrei Ludu püspöki tanácsos úr, a görög keleti püspökség és egyház képviseletében. A magyarországi unitárius egyház képviseletében Józan Miklós püspöki vicarius, Dr. Br. Daniel Gábor és Dr. Kozma György felügyelő gondnok jelentek meg, akik közül Józan Miklós könnyekig megható beszédben fejezte ki meleg együttérzésüket az emlékünnep alkalmából. Főtanács hálás köszönettel fogadja a szimpáthiának eme felemelő megnyilatkozásait s a Főtanács nevében a püspök külön is köszönetét mond. Ezután felolvastattak a következő írásbeli üdvözletek: 11