Csifó Salamon - Varga Béla (szerk.): A Magyar Unitárius Egyház Főtanácsának 1928. évi november hó 18-19 napjain Kolozsvárt tartott rendes üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1928)

Jegyzőkönyv

80

Határozat: Főtanács a jószágfelügyelöség évi jelentését elfogadja és a fötanácsi bizottság megállapítása alapján a következő utasításokat adja:

a) Utasítja E. K. T. útján Jószágfelügyelőséget a kolozsvári házak közterheinek erélyes revíziójára és a revízió eredményéről, jelentéstételre.

b) Hogy a jövőben évi jelentéséhez csatolandó kimutatásában ne a pénztári napló bevételi és kiadási tételeinek nyers összegét tüntesse fel csupán, hanem a naptári vagy gazdasági év valóságos üzleti eredményét feltüntető mérleget adjon, kitüntetve benne a múlt évről áthozott vagy a jövő évre átvitt bevételi vagy kiadási tételeket is, mert csak így alkothat Főtanács a jószágfelügyelőség működésének eredményéről a valóságnak megfelelő helyes képet.

c) Megállapítja Főtanács, hogy a jószágfeliigyelőség tagjainak a kényszerbérek behajtása körüli régi mulasztásokból származható esetleges anyagi felelőssége felett csak a most megindított behajtási eljárás befejezése után fogdönteni.

28. E. K. T. 2060—1928. sz. a. előterjeszti a nyugdíjbizottság jelentését egy évi működéséről s a nyugdíjalap állapotáról. A jelentés a következő:

Az 1924. évi, Főtanácsnak 32. jkvi pont alatt hozott határozatával alapított „Unitárius Egyház Nvugdíjintézete“-nek ügyeit intéző bizottság 4-ik évi működéséről jelentésünket a következőkben terjesztjük elő:

A Nyugdíjhizottság 1927. évi jelentése óta: 1927-ben 4, és 1928-ban eddigelé 15 ülésen, összesen 19 ülésen foglalkozott a nyugdíjintézet ügyeivel és 50, illetve 166 összesen 216 pontban hozott határozatokat és foganatosított intézkedéseket a nyugdíj-ügy érdekében. E határozatok legtöbbje a Nyugdíjintézet vagyonának védelmére és jövedelmei fokozására irányultak. Igyekezett a NyB. a nyugdíjasok érdekeit támogatni és ellátásuk javítását előmozdítani. Erre vonatkozólag már a múlt évi jelentésünkben is rámutattunk, hogy minden lehetőt el kell követni, hogy a tagok olyan nyugdíjellátásban részesülhessenek, hogy nyugdíjas állapotuk az addigi exiszteneiális életüknek megközelítőleg a folytatása lehessen. Azonban az év folytán is sajnosán tapasztaltuk, hogy egyház- Tiözségeink legtöbbje még mindig a már megállapított közönynyél viselteti1: a nyugdíjintézet támogatása iránit, mert liátrá-