Csifó Salamon - Varga Béla (szerk.): A Magyar Unitárius Egyház Főtanácsának 1928. évi november hó 18-19 napjain Kolozsvárt tartott rendes üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1928)
Jegyzőkönyv
72 esünk a kivételesen tisztaértelmű, mély bölcsességű vezérről, ki az egyház kormányát biztos kézzel egy félszázadon át tartotta, éles szemmel irányította; a prófétalelkű, ékesszavú főpapról, akinek beszéde gyönyörűség, enyhülés és égi vigasz volt a sziveknek; az ősz patriarcháról, ki nemcsak korával, de személyi tulajdonságaival és emberi erényeivel is magasan fölötte állva embertársainak, gazdag közéleti tevékenysége alatt a más hitűek és más nemzetiségűek szeretetében és hódolatában is teljes mértékben részesült, s ezzel kicsiny egyházára is fényt árasztott s annak újabb tiszteletet, díszt és tekintélyt szerzett, s akire mindnyájan úgy tekintettünk fel, mint az unitárius eszmének és egyházunk 50 éves történelmének megtestesítőjére. A fájdalomtól sújtott egyház hálás kegyeletének adott kifejezést E. K. Tanács azokban az intézkedésekben, melyeket a megboldogult elhunytakor tett. Az elköltözött nagy püspök hervadhatatlan érdemeit jegyzőkönyvben örökítette meg, részvétét a családnak testületileg fejezte ki ; külön gyászjelentést adott ki, a ravatalra koszorút helyezett, gyűjtést indított emlékalapítványra. Az elhunytat az egyház halottjának nyilvánította és a templomban ravatalozta fel. Méltó dísszel gondoskodott temetéséről, melyen a kormány, testvéregyházak, a hatóságok és a hadsereg képviselői, lelkészeinknek és világi kiveinknek nagy száma és Kolozsvár közönsége tömegesen vett részt. Valamennyi egyházközségben a temetésig naponta háromszor és a temetéskor egy órai harangozást rendelt el, felekezeti iskoláinkban szünetet tartatott, bármily jellegű egyházi mulatságot hat hétig beszüntetett. A temetést követő vasárnapon minden egyházközségben gyászistentiszteletet tartatott s a májusi tordai zsinat első napján délelőtt istentisztelet keretében, délután pedig külön ünnepéllyel áldozott emlékének. Legyen áldott örökre emlékezete és legyen Isten áldása az ő szeretett egyházán! Felejthetetlen püspökünkkel együtt távozik, habár csak más egyházi munkakörbe az ö hű titkára: Kovács Kálmán tanár afia. Mióta E. K. Tanács hivására ezelőtt 10 évvel a nyugalmasabb tanári széket közérdekből a titkári állással kellett felcserélnie, egyházunk történelmének egyik legnehezebb korszakában kitartott híven és önfeláldozóan az ősz főpásztor oldalán az egyháznak igaz ügye mellett. Az ufói só válságos évtized, s mindaz, ami ezalatt egyházi intézményeink megmentése és jogaink megvédése végett történt, lépten-nyomon visszatükrözik hol a kezdeményezésben az ö, egyházát féltő és szerető lelkét, hol a kivitelben az ö lankadatlan munkabírását és küzdőkészségét. Olyan volt — elhalt püspökünk szavaival élve — mint az eleven láng, s az ő képességeit,
