Csifó Salamon - Varga Béla (szerk.): A Magyar Unitárius Egyház Főtanácsának 1928. évi november hó 18-19 napjain Kolozsvárt tartott rendes üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1928)

Jegyzőkönyv

55

szeptember 1 és 10-ike között, mikor tartanak az állami iskolák igazgatói hivatalos órát és hogy a nem unit. vallású magyar nemzetiségű tanulók iskolánkba felvétele ne akadályoztassák. (2128.) (1788.) (1573.)

Megismétlődött a f. tanévben is tanulóinknak román eredet címén iskoláinkból kitiltása (1588, 186, 3054). Ezek közül a bölöni iskolát említjük meg, ahonnan már a múlt tanévben sok gyermeket tiltottak ki, kik közül legtöbbnek magyar eredetét 100—150 évre visszamenőleg igazoltuk a miniszterhez beadott családi kimutatásokkal. Ezek közt szerepeltek a Vajda és Kozma nevű családok gyermekei is. A minisztérium írásbeli döntését a múlt évről nem kaptuk ugyan meg, csak azt a szóbeli felvilágosítást, hogy megfelelő utasítások adattak a tanügyi hatóságoknak és tényleg azután a múlt tanévben az iskola látogató tanügyi közegek nem kifogásolták azt, hogy ezek a gyermekek felekezeti iskolánkban maradtak. A folyó tanévben megint bekövetkezett a kitiltásuk. A miniszterhez újabb panaszt intéztünk, mire ő helyszíni vizsgálatot tartatott. Döntés még nem történt, de már megindult a pénzbírságok felhajtása az illető tanulók szülei ellen. Ezt az ügyet, valamint általában a román eredetűnek állított tanulók kérdését nem hagyhatjuk annyiban és minden törvényes eszközt igénybe veszünk a megismétlődő zaklatások végleges megszüntetésére. Az eddigi kormány csak annak kimondásáig ment el, (647.) hogy a gyermek nemzetiségét az apa nemzetisége után kell megállapítani, ami bizonyos tekintetben javunkra is szolgál, mert olyan fiúgyermeket is tiltottak ki előbb pl. a vargyasi iskolánkból, akinek apja kétségtelenül magyar, de az anyja a román pap leánya. (372.)

A sok bizonytalanság között és a minisztériumnak s különböző tanügyi hatóságoknak különböző rendelkezésére részben köriratokban, részben az egyes iskolákhoz külön megadtuk a szükséges utasításokat és felvilágosításokat, így pld. a tanítók román vizsgája, a nemzeti tárgyak románul tanítása, tanerők működési engedélye stb. tárgyában (2050, 1232, 1410, 1303,1595, 1081, 1311, 1254, 1395) stb.

Igyekeztünk az egyházközségeknek, illetve növendékeinknek olyan helyeken is segítségére lenni, ahol nincsen felekezeti iskola, hanem csak állami elemi iskola. Hogy ezt a jövőre még inkább tehessük, a helyzet tiszta megismerése céljából az egyházközségektől pontos adatokat kértünk be (1927.) úgy az állami elemi iskolai, mint az állami óvodai állapotokat illetően. A részben már beérkezett jelentésekből sajnosán állapítjuk meg, hogy az állami óvodákban a foglalkoztatás nyelve a román, ahol legtöbb helyen nem tanítják magyar versekre sem a gyermekeket, az állami elemi iskolákban pedig kezdődik a teljes romanizálás. A Széeklyföld községeibe mind több regátbeli tanítót küldenek